Pécs ókori elődje, Sopianae különösen gazdag történelmi emlékeket hagyott ránk. Az UNESCO Világörökségként is elismert ókeresztény sírkamrák között bolyongva több idegen eredetű kifejezéssel találkozhatunk. Pillants be velünk az 1600 éves múlt különleges fogalmaiba! Ógörög, latin és olasz kifejezések szó-tára tanulni vágyóknak.
Apszis
A görög ἀψίς, latin apsis (kiöblösödés, boltozat) szóból ered. A keresztény templomok szentélyeit többnyire félkörívvel (vagy sokszöggel) lezáró, félkupolával fedett térrész. A Cella Septichora vagy hétkaréjos épület a pécsi ókeresztény temető eddig ismert legnagyobb épülete. Nevét a hét apszisáról kapta. A Cella Septichoránál alkalmazott hét apszis teljesen egyedi megoldás, számát tekintve egyedülálló az ókeresztény építészet tekintetében.
Fibula
Latin szó, a figere (odatűz, megerősít) származéka. Ruhakapocs, csat, amellyel az ókorban általában a köpenyt vagy felsőruhát tűzték össze vállnál. A mai biztosítótűhöz hasonló elven működött. A 4. századi sírokban leggyakoribb mellékletek a viseleti tárgyak. Nőknél a karkötő, nyaklánc, fülbevaló-együttes, ezenkívül a gyűrű(k) és a hajtű; férfi temetkezéseknél a fibula, csat és szíjvég.
Kerámiát vagy üvegedényt csak ritkán helyeztek sírba.
Az eszközmelléklet kevés, nem is jellemző. Az érem sírba helyezése mellékletként azonban nagyon gyakori.
Akrotérion
A görög ἄκρος (szélső) melléknév származéka. Az ókori görög és római építészetben az épületek oromfalának csúcsán és sarkain látható díszítőelem. A pécsi Világörökség területén látható szarkofágok lezárására szolgáló nyeregtetős fedelek sarkain szintén ezek a kiugró sarokdíszek, akrotérionok figyelhetők meg.
Cella memoriae
A latin cella és memoria (emlék) szavakból áll. Többnyire kis méretű, földfelszíni emlékkápolna a földalatti sírkamra fölött. Minden bizonnyal az elhunytak emlékére történő imádság színhelye, bár olyan kápolna is előkerült Sopianaeban, amelynek, úgy tűnik, egyáltalán nincs bejárata (mint a XIX. – és talán a XX. – számú sírkamra), így valószínűleg csupán előtte mondhatták el a rokonok, ismerősök az imáikat.
Al secco, al fresco
Az olasz eredetű elnevezések falképkészítési technikákat jelölnek. Szekkó (’al secco’ = szárazon) esetén a száraz vakolatra festenek. Freskóknál (’al fresco’ = frissen) a festéket a még nedves vakolatra viszik fel, így bizonyos mértékig maga a vakolat is átszíneződik a festékektől, és ezzel elválaszthatatlan egység jön létre köztük. Ezért az igazi freskók igen időállók, amit néhány pécsi sírkamra belső terében megmaradt 1600 éves falfestmény is bizonyít.
(x)
