Eddig cikksorozatunkban Pécs és Baranya régmúltjának brutális gyilkosságairól számoltunk be, ezúttal viszont egy siklósi női bűnbanda galád tetteit vesszük górcső alá. Ugyan nem estek túlzásokba és a kihágásaik csupán rablásokból, betörésekből, hiszékeny idősek átvágásából álltak, Arany, Juci, Baba és Piri bűnszövetkezete mindenképpen említést érdemel.
K. Mihályné, Sz. Julianna, Sz. Istvánné és Sz. Józsefné: Arany, Juci, Baba és Piri – ebben a sorrendben – csak a fejei voltak a női kvartettnek, egyes bűncselekményeikhez több másik nőt is segítségül hívtak még a ’70-es évek elején. Legtöbbször őrizetlenül hagyott lakásokba, házakba hatoltak be Siklós környéki kis településeken és főként pénzt raboltak áldozataiktól.
A banda négy feje nem dolgozott, leginkább alkalmi munkákból élt – na meg azokból az összegekből, amiket loptak. Csaknem két éven keresztül szabadon tomboltak Siklóson, mígnem a rendőrök kézre kerítették őket. Tizenhét bűncselekményt sikerült rájuk bizonyítani, de minden valószínűség szerint még bőven volt vaj a fülük mögött.
A korabeli tudósítás hozzáteszi, hogy az áldozatok túlnyomó része igencsak könnyelmű volt, optimális áldozat a rablók számára. A siklósi banda zsenialitása pedig pont abban rejlett, hogy ezt könyörtelenül kihasználták. Azokat az egyszerű embereket vették célkeresztbe, akik elég ostobák voltak ahhoz, hogy legközelebb is ugyanúgy nyitva hagyják lakásajtójukat (ilyenre is volt példa).
Válogatott módszerekkel dolgoztak
Az egyik siklósi ház, ahová behatolt Arany és pár társa, csak egy kulccsal rendelkezett. Nem is egy túl komplikált helyen elrejtve – a kis kerti kapu oszlopának belső felén. Az ott élő idős férfit Piri ismerte, többször megleste, hova teszi a kulcsot, sőt, egyszer pénzt kölcsönkérvén azt is megfigyelte, honnan veszi elő azt az öreg. Innentől kezdve már nyílt volt a terep a rablók számára. Szépen besétáltak, átnézték a fiókokat, elemeltek pár száz – néha ezer forintot, majd kényelmesen távoztak. Használati tárgyakat nem vittek, hiszen ha azt eladják, könnyen a nyomukra bukkanhatnak.
Nem akármilyen módszerekhez folyamodtak. Ketten egyik alkalommal jósnőknek adták ki magukat, így bejutottak a lakásba. Előre elkérték a jóslásért a pénzt, megnézték, honnan veszi elő azt az áldozat. Majd egyikük a konyha padlóján meggyújtott egy papírt, megkérte az ott lakót, hogy erősen figyelje, ahogy ég, megtudhatja, párja megcsalja-e. Miközben az alany koncentrált, a „jósnő” társa elemelte a pénzt.
Gyakran dolgoztak párokban a nők. Előzőleg bekéretőztek valamilyen indokkal a házba, megfigyeltek, később visszatértek, miután meglesték, mikor távoznak otthonról. Ezután már gyorsan, céltudatosan végezték a dolgukat.
Csúcson a banda
1970 augusztusában M. Klára csak pár percre ugrott át szomszédnőjéhez nyitva hagyva lakásának ajtaját, de ez bőven elegendő volt ahhoz, hogy Arany és társai 820 forinttól megszabadítsák őt. Ugyanebből a könnyelműségből kifolyólag vesztett G. József hétezer, Sz. Józsefné háromezer forintot – utóbbi szatyrát hagyta őrizetlenül. T. Jenő 5220, P. Jánosné 7000, F. Pálné 14.000 forinttal rövidült meg. Cs. Ferencné a szokottnál korábban tért haza, ennek köszönhette, hogy nem raboltak el tőle egy akkoriban brutálisan nagy összeget, huszonnyolcezer forintot.
Első akcióik egyike során 1420 forintot raboltak egy őrizetlenül hagyott lakásból, ám a szomszéd szemtanúja volt a jelenetnek. Aranyt és egyik társát elfogták, később azonban nem tudtak rájuk bizonyítani semmit, ugyanis álruhában, parókákkal járták a lakásokat, házakat.
Arany, Juci, Baba és Piri bűnözői karrierje virágzott.
Húszezer forintot loptak egy alkalommal S. János gazdától, akihez még dolgozni – borsót szedni – is beálltak ketten, hogy eltereljék a figyelmét, míg a másik két nő betört lopni a házába. Később ez a rablás kis feszültséget is keltett a bandatagok között. Piri követte el a rablást, ám az egyenlő elosztás helyett többet tartott meg magának az összegből – korábban ebből sosem volt probléma, arányosan osztották el a zsákmányt.
Egy rutinmunkának tűnő, ügyetlenre sikerült zsebtolvajlás vetett véget 1972 őszén „fényes” karrierjüknek. Az ítészek előtt egyikük sem mutatott megbánást, fáradságos munkájuk jól megérdemelt jutalmaként tekintettek az ellopott pénzre. Arany szavaival élve:
[su_quote]Nem térítek meg egyiknek sem semmit! Dolgozzanak csak, pótolják így a kárukat![/su_quote]
Arany szólóban is dolgozott
K. Mihányné – Arany – szólókarrierjéről külön is beszámolt az újság. 1972 júliusában Pécsett egy ismerős család lakásába tört be, hétezer forintot emelt el. Hatezer előkerült később nála, a tűzhely sütőjében rejtette el a feltekercselt pénzt. Volt olyan eset, amikor egy nyitott ajtón surrant be, mikor pedig otthon talált valakit, úgy tett, mintha eltévesztette volna a házszámot.
Piri nem akárhogyan tért vissza
1976-ban találkozhatunk a Dunántúli Napló egyik számában Sz. Józsefné, Piri nevével. Egy tízfős bandával két éven keresztül a legnagyobb pécsi áruházakat fosztogatták. Mindannyiuknál volt egy nagy táska, amibe az önkiszolgáló boltokban pakolták az árut, miközben egyik társuk lekötötte az eladók figyelmét. A lopott – főleg műszaki – árucikkeket aztán egymást felváltva vitték be különböző bizományikba eladni. 1974 márciusától 1976 februárjáig Piriék összesen 92(!) alkalommal pásztázták végig a Mecsek Áruházat, a Centrum Áruházat, a Szlivent és egyéb boltokat.
A már Siklóson is hírnevet szerzett rablót összesen tízezer forint értékű vagyonelkobzásra és négy év börtönre ítélték.
