Argentína budapesti nagykövete, Hernán María Patiño Mayer 2021-ben örömmel vett részt az első Pécsi Tangófesztiválon, amikortól hivatalosan is újra lehetett tangózni a városban. A 2022-es, immár fesztivállá bővülő rendezvény előtt szívesen beszélt hazája és a tangó kapcsolatáról – személyes emlékekkel fűszerezve.
– Mik az első élményei, ami a tangót illeti?
– Arra emlékszem, hogy még gyerekként, talán tíz éves, ha lehettem, az iskolába menet valahonnan zenét és éneket hallottam, ami nagyon tetszett – mondta el lapunknak Hernan María Patiño Mayer, Argentína budapesti nagykövete, akivel a közelgő Pécsi Tangófesztivál kapcsán beszélgettünk. – Különösen az ének, mert amiről szólt, valamiképp megfogott. Carlos Gardel hangja volt, aki a 20. század első felében a leghíresebb énekes volt, csak aztán 1935-ben Kolumbiában repülőgépszerencsétlenségben meghalt. Sok hollywoodi filmben is felbukkant, ezért Európában is ismert lett. Ma, oly sok évvel a halála után is nagyon szeretik Argentínában.
– És a későbbiekben?
– Én 1947-ben születtem. Akkoriban kétségtelenül nagy népszerűségnek örvendett a tangó odahaza. Csakhogy mire felnőttem, fiatal koromban épp leáldozóban volt a tangónak is, mert akkoriban kezdett hódítani az új amerikai műfaj, a rock and roll és általában a popzene. Ezért én magam nem is tudok tangózni, ebből a szempontból rosszkor születtem! Szóval, az 1960-as évekre ez volt a jellemző, azonban mégis akadt egy nagyon fontos személyiség, aki egyben meg is újította a tangót: Astor Piazzola. Az nem kérdés, hogy Piazzola ma már klasszikusnak számít, világszerte szeretik, ismerik. Ő persze nem csak tangót írt, hanem sok minden más izgalmas zenét, még operát is.
– Mint argentin, hazájának nagykövete, hogyan foglalná össze a tangó lényegét?
– Nos, tudni kell, hogy a tangónak valaha nem volt túl jó hírneve, amolyan „mocskos táncnak” tartották, főképp a Buenos Aires-i, montevidói egyházi körökben tekintettek rá úgy, mint valami nem kívánatos jelenségre. Ugyanis más, „erkölcsösebb” táncokban nem annyira intenzív, szoros a párok, vagyis a férfi és s nő tánc közbeni viszonya. Akadt olyan tánc, ahol a két fél még csak hozzá sem ért egymáshoz. A tangó viszont az érintés által is kifejezi a táncosokban lévő érzelmeket, ráadásul nagyon intenzív, akár heves emóciókat is. Meg kell mondjam, hogy a magyarok nagyon érzik ezt, remek itteni tangótáncosokat láttam már.
– Ma hol tart a tangó-trend?
– Lehet mondani, hogy Buenos Aires a tangó fővárosa, de amúgy rendkívül népszerű szinte az egész világon, szerintem alig akad hely a földön, ahol ne lenne egy-egy tangós csapat vagy klub. Buenos Airesben tényleg mindenütt tangóznak, rengeteg szórakozóhely, stúdió van, de akár az utcán is rendre látni embereket, akik táncolnak. Számunkra ez nagyon fontos, hiszen, ha bárki meghall egy tangózenét, vagy csak azt a szót, hogy „tangó”, rögtön Argentína ugrik be neki. Talán a futball ilyen még, Maradona és Messi miatt. De tény, hogy a tangó az argentin identitás egyik oszlopa!
– Mit szólt a pécsi tangós fejleményekhez?
– Nagyon örültem és egyben meg is lepett az egész. Jól esett a város és a polgármester úr gesztusa, és jó volt látni, hogy ez az egész tényleg érdekli az embereket, hiszen nagyon sokan tangóztak tavaly a pécsi főtéren. Úgyhogy kíváncsiak várom az idei a tangófesztivált, amit lehetőségeinkhez mérten szívesen támogatunk is.
Az interjút Méhes Károly készítette
