Sokan nem is gondolnák, Pécs nyugati városrészeinek története milyen régre nyúlik vissza. Patacs és Magyarürög is büszkélkedhet egy-egy saját, Árpád-kori templommal, amik persze mára már többször átépültek, nyomokban sem emlékeztetnek sok száz évvel ezelőtti állapotukra. Mindenesetre ez a tény jelzi azt, hogy már a 12-13. században milyen aktív hitélet folyt a Mecsek lábánál.
A patacsi Szent Márton-templom
Patacs alapjait tulajdonképpen a 13. században tette le Bertalan pécsi püspök azzal, hogy 1225-ben kolostort építtetett a közeli erdőkben, a Jakab-hegyen élő remeték számára. Az idetelepülteket Boldog Özséb szervezte be az általa alapított pálos rendbe.
A helyi szerzetesek nagy szorgalommal tevékenykedtek a környéken, Patacs és Magyarürög térségében. Kétszer is elnéptelenedett a kolostor a történelem folyamán: először 1550-ben a törökök érkezésekor, másodszor a reformkorban hagyták el a szerzetesek a kolostort. Ezt követően pusztulásnak indult a létesítmény, összedőlt, mára csak a romjai látszódnak.
A mai patacsi templom őse az 1334-ben épült, Szűz Máriának szentelt rendház, ahová a rablók folyamatos zaklatásai elől menekültek le. Később visszatértek a Jakab-hegyi kolostorba, de a hegy lábánál fekvő faluban létrehozott rendház tovább üzemelt.
Patacs a török hódoltság alatt is végig lakott maradt, a templomot pálos szerzetesek a 18. században építették újjá a romos, elnéptelenedett rendház köveiből. Ekkor jelentek meg rajta a barokkos stílusjegyek. A szentélyben még ma is megtalálhatóak a középkori épület falának részletei.
1829-ből ismerünk egy leírást róla, ebből sokat lehet megtudni az akkori állapotokról. Király József püspök szentelte fel a templom két harangját Szent Flórián és Szent Márton tiszteletére. Azóta kétszer alakították át: egyszer 1864-ben, mai formáját pedig 1902-ben nyerte el.
A barokk oltár sajnos elpusztult, egykori helye fölött egy Szent Mártont ábrázoló freskó díszeleg. A 19. század végéről még ma is áll Szűz Mária szobra.
A középkori falakat a mai fehérre mázoltak takarják, egy átfogóbb vizsgálattal szinte teljes egészében láthatóvá lehetne tenni. Patacs Szent Márton temploma is egy a környék Árpád-kori épületei közül, kár, hogy ez ma már abszolút nem látszik.
Az ürögi Nagyboldogasszony-templom
Magyarürög neve Iregh-ként szerepel 13. századi okiratokban, a Jakab-hegyi szerzetesek írnak a kis településről. Ürögként pedig 1747-ben említik először, valószínűleg a remeték által lakott üregekből kifolyólag.
Nem sokkal a patacsi kolostor létrejötte után, a 13. század végén Ágoston-rendi kanonokok kolostort és templomot építettek a falun kívülre, oda, ahol a mai templom áll. Szent András tiszteletére szentelték fel. A török hódoltság alatt mind a kolostor, mind a templom elpusztult, 1686-ban a pécsi jezsuiták építették újjá és egészen a rend feloszlatásáig, 1781-ig gondoskodtak is róla.
A 19. század eleji püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyv írja le, milyen is volt akkoriban a templom. Nagyon sivárnak, egy oltárával elég puritánnak tüntetik fel az ürögi templomot.
A nagy templomátalakítás a kilencvenes évek közepén érkezett el, amikor a homlokzatokat renoválták, a teljes tornyot, kupolát újraépítették, kicserélték a csillárokat, új oltárt helyeztek el, mindennek köszönhetően nagyon eltér a mai kinézete a hasonló korú templomoktól.
Forrás: Boros László – Patacs és Ürög temploma
