A Magyar Távirati Iroda első embere szerint kétféle információs szint életképes a hazai sajtóban: a helyi és az országos. A pécsi Belénessy Csaba lapunknak adott interjújában mások mellett beszélt a távirati iroda átalakításáról, a hőskorszakról, s arról, hogy a munka szórakoztatja.
– A Lánchíd Rádiótól ment át a Magyar Távirati Irodához, akkor alelnöki pozícióért, majd pedig vezérigazgató lett.
– Nagyon szoros volt a határidő, és alig két és fél hónap volt arra, hogy elindítsuk a Lánchíd Rádiót. Azt gondoltam, hogy tovább maradok a rádiónál, de jött a lehetőség az MTI-nél…
– A Lánchíd Rádiónál is egy struktúra kialakítása volt a feladata, most pedig az MTI átszervezését végzi.
– Az utóbbi húsz évben többnyire arról szól az életem, hogy megszervezzek valamit. Általában nem én kezdeményezem a váltást, hanem jön egy új ajánlat, ami megtetszik. Egyébként első gründolásaim egyike éppen a Pécsi Extra volt, a Pécsi Hírek elődje.
– Apropó, helyi sajtó. Milyennek látja a jövőjét?
– A regionális sajtó van válságban, annál az egyszerű oknál fogva, hogy Magyarországon nem alakultak ki régiók. Úgy tűnik, nálunk kétféle információs szint lehetséges: az egyik az országos, a másik pedig a helyi. A helyi sajtónak az a feladata, hogy hírt adjon arról, mi történt a Király utcában, ki született, ki halt meg…
– Január óta a távirati iroda struktúrája megváltozott, s jelenleg az összes közszolgálati médiumot kiszolgálja video-, audio-, fotó- és írott anyagokkal. Érzékelhető-e változás a nézettség, hallgatottság tekintetében?
– Erre nehéz most válaszolni, még olyan állapotban vagyunk, mint amikor a gyöngyhalász lemerül a tengerbe; ekkor még nem tudja, milyen kagylót hoz a felszínre. A Kossuth Rádió hallgatottsága nőtt, s bár a Magyar Televízió nézettségi mutatói nem túl fényesek, de 20-30 százalékkal nőtt azoknak a száma, akik csak a Híradó miatt kapcsolnak a csatornára. Jelenleg is közös a szakmai irányítás, de azt tervezzük, hogy szeptembertől technológiailag is egy kézben lesznek a rádiós és tévés hírműsorok, ami sokkal gazdaságosabb, ésszerűbb működést hoz majd.
– Milyen változásokat terveznek még?
– Ingyenessé tettük a hírszolgáltatásainkat is – a külföldi ügynökségektől megvásárolt anyagok kivételével. Évek óta csökkentek a bevételeink, a hírügynökség fenntartása évente több mint 4 milliárd forintba került, és mindössze 600-700 millió volt a valódi piacról begyűjtött kereskedelmi bevételünk, miközben sokan büntetlenül lopták az MTI híreit. Sikerült megértetnem a döntéshozókkal azonban azt, hogy egy nemzeti hírügynökségnek nem elsődleges célja a bevételszerzés – az is fontos -, hanem sokkal inkább az, hogy mindenkihez eljussanak az információk. Immáron több mint 16 ezren regisztráltak az mti.hu oldalon – magánszemélyek, vállalkozások és újságírók, akik így ingyen használhatják a híreinket és a képeinket. Második félévtől a hirado.hu oldalra koncentrálunk: szeretnénk néhány éven belül egy olyan hírportált létrehozni, amely igazi konkurenciája lesz az Indexnek vagy az Origónak. Ha jól csináljuk, akkor ez két-három éven belül a vezető közszolgálati médiummá válik.
– Megfordult több sajtóorgánumnál is. Melyikhez ragaszkodik igazán?
– A Magyar Rádióhoz. Oda háromszor mentem vissza dolgozni, a rádiózás a véremben van, bár nagyon megkedveltem a hírszolgáltatást, vagyis amin most dolgozom. Bár a pályát újságíróként kezdtem a Dunántúli Naplónál, de részese lehettem a nyolcvanas évek elejétől a Magyar Rádió „hősi” korszakának mint tudósító, az Ötödik sebesség szerkesztője, vagy a Vasárnapi Újság munkatársa.
– Ön szerint sikerült megőrizniük a népszerűségüket a rádióknak?
– Igen, megőrizték hallgatottságukat. Például a Magyar Rádió Krónikáit egymillióan hallgatják. Köztudott, hogy korábban nagy vitát váltott ki a Petőfi Rádió átalakítása, az ellenzők akkor azt mondták, hogy ez már nem közszolgálati rádió. Nekem viszont az a véleményem, hogy ha az adott rádiót, televíziót nem hallgatja, nem nézi senki, akkor éppen a köz hiányzik a közszolgálatiságból.
– A munka mellett van-e ideje hobbira?
– Az érdekes munka szórakoztat. A környezetem észreveszi, hogy mennyit dolgozom, de én nem. Sokat utazom, rockzenét hallgatok, koncertekre járok, egy baráti társasággal ott vagyunk a veszprémi kézilabdacsapat hazai és külföldi mérkőzésein, és BL-focimeccsekre is el-elmegyek. Talán egyszer újra megnézem a Fradit és a PMFC-t is.
