A hiperszuper navigációs rendszerek világában eszünkbe sem jut, hogy volt idő, amikor a mainál nehezebben tájékozódott az ember. Különösképpen, ha egy-egy hosszabb utca különböző szakaszát más-más névvel illették. Ez egyben azt is jelenti, hogy az utca elnevezéseit időrendbe sorolva, kikerekedik annak története. Sok-sok utca históriájából pedig összeáll egy város helynévtörténeti monográfiája. Olyan átfogó mű, amilyent Pesti János nyelvész, a PTE nyugalmazott docense ad most a kezünkbe harminc év kutatómunkájának eredményeként.
Kevesen tudnak nála élvezetesebben beszélni a névadásról, akár személyneveket elemez, akár nyelvjárási szavakat ízlelget, akár földrajzi elnevezések eredetét fejtegeti. Miként a biológus, aki mikroszkópja alatt fürkészi egy különös világ apró csodáit, Pesti János is úgy boncolgatja a szavakat. Csodálattal, tisztelettel és alázattal közelít hozzájuk. Ötvenöt éve foglalkozik helynév- és nyelvjáráskutatással. Az ő irányításával és közreműködésével készült a Baranya megye földrajzi nevei című kétkötetes, monumentális névadattár, feldolgozván a megye 320 településének helyneveit. Kutatta baranyai mondák és hiedelmek földrajzi kapcsolatát, összeállított tájszótárakat, s Pécs városrészeinek helynévtörténeti vizsgálata is az ő nevéhez fűződik. Pécs utcanevei (1554-2004) című, a Kronosz Kiadó gondozásában áprilisban megjelenő monográfiája nem csupán névtudományi szempontból jelentős, de helytörténeti, néprajzi, honismereti kutatások forrásműveként is szolgálhat. A pécsi utcanevek első írásos adatai az 1554-ben készült török adóösszeírásban maradtak ránk. Munkája ettől kezdve tekinti át és rendszerezi városunk utcanév-történetét.
– Ha a pécsi utcák abban versengenének, melyiket nevezték át legtöbbször, a Hunyadi János utca lenne esélyes a győzelemre. A török hódoltság utáni évtizedekben a német lakosság Josafát völgyeként emlegette, ami azt jelenti: a siralom völgye. A kálvária közelsége is szerepet játszhatott e névadásban – magyarázza a tanár úr. – Miután az utca közepén lévő vaskaput Czarova-kapunak hívták, a környékét pedig Czarova-portának, egy időre így lett belőle Czarova utca. A kaputól délre, a mai Dzsámi fölötti részen állt a jezsuiták rendháza, s mivel ők nagyon sokat tettek a város kulturális életéért, többek között elemi iskolát építettek, ezért az irántuk való tiszteletből, az 1700-as évek második felében Jezsuita utcának hívták, legalábbis ezt a szakaszát. 1885-ben már Plébánia utcaként emlegetik, mert ott működött a ma is meglévő római katolikus plébánia. Érdekes, hogy Pécsett az utcákat nagyon gyakran egy-egy jellegzetes épületről nevezték el. Később, persze személyekről is. Így lett 1901-ben a kiváló jezsuita tanár és tudós után Inczédy Dénes utca, nem sokkal később, 1926-ban viszont már a város első akadémikusának, a nyelvész és történész Mátyás Flóriánnak a nevét viselte. Aztán a történelem vihara 1943-ban Horthy Miklós utcává változtatta, 1955-ben Sztálin lett a névadója, egy évvel később pedig nagy vita kerekedett, vajon kiről nevezzék el? Állítólag egy pécsi énektanár Hunyadi lovas szobra mögött állva felkiáltott: „Emberek, nézzétek, a ló farka beleér az utca látképébe! Legyen hát Hunyadi János utca!” Azóta is így hívjuk.
– Újfajta szempontokat is alkalmazott vizsgálódásai során.
– Úgy éreztem, nem elégedhetek meg pusztán az utcanevek történeti adatainak rendszerezésével. Ha levonhatók belőle helytörténeti tanulságok, kapcsolhatók hozzá művelődéstörténeti adatok, akkor azokról sem szabad megfeledkeznünk. Új szempontként az utcanevek hosszúságát, terjedelmét, ritmusát és hangulatát is elemeztem – ez mind együtt határozza meg, mennyire jó egy adott utcanév. Ha nem túl hosszú, jó a ritmusa és nem bántó a hangulati értéke, az már fél siker. A vasút mellett lévő Döghányó dűlő lakói érthető módon azt kérték a városvezetéstől: nevezze át lakhelyüket.
– Mitől izgalmas a nyelvész munkája?
– Attól, hogy a szó mögé kell gondolnom, képzelnem a valóságot, s ez nagyon nehéz! Ezt kutatja a divatos kognitív nyelvészet, amely arra keresi a választ, mi módon jött létre egy-egy szó? Nem elég a szótövet meg a toldalékokat, képzőket, jeleket vizsgálnom, ezt egy nyolcadik osztályos ugyanígy megteszi. Azt kell megfejtenem, hogy aki először használta a szóban forgó kifejezést, vajon miért találta ki?
– Ez sokirányú tudást feltételez.
– A nyelvésznek a névtani, névtudományi ismeretek mellett szüksége van helytörténeti tudásra, a művelődéstörténetben is jártasnak kell lennie, illik eligazodnia a vallástörténetben, nyelvesztétikai kérdésekben is otthon kell lennie, s volt példa rá, hogy etológiai tudással is rendelkeznem kellett valamely nyelvjárási szófordulat megfejtéséhez. De az összefüggések felfedezésére csak így van esély. Nagyon boldog pillanat, amikor sikerül. Az egymással szomszédos Vince, Antal és Ilona utca vizsgálatakor, az első két név esetében nyilvánvaló volt a kötődés a hely és a név között, lévén, régebben szőlőterület volt az a rész. Nem lehet véletlen, hogy a harmadik, épp az Ilona nevét viselő vezet föl a Kálváriához, hisz Szent Ilona találta meg Krisztus keresztjét.
– Három évtized kutatómunkáját összegzi a monográfia.
– Valóban, és két évig írtam. Nem készült volna el, ha a városvezetés részéről nem biztat Dobi Ferenc főtanácsos és Hoppál Péter országgyűlési képviselő úr. Persze, ezt a hatalmas munkát egymagam nem tudtam volna elvégezni. Szerencsére a pécsi utcanév-kutatásnak az 1900-as évektől voltak nagy egyéniségei Németh Bélától Cserkúti Adolfon, Klemm Antalon, Reuter Camillón és Zsolt Zsigmondon át Madas Józsefig, Petrovich Edéig. Az ő eredményeik szintézise is az én munkám, száz esztendő utcanév-kutatásának összegzése. Sikerült feltárnom néhány új összefüggést, s igyekeztem mindezt tárgyszerűen, mégis közérthető formában, térképekkel és táblázatokkal kiegészítve, olvasmányos stílusban előadni.
