Évtizedek óta támogatja a leukémiás és árva gyermekeket. Fontos a tradíció, a népi hagyomány és a család az életében. Hittel végzi munkáját férjével közösen, Behekné Barta Mária a „Bagolyvár” egyik tulajdonosa.
A közgazdász házaspár nem mindjárt vendéglősként kezdte pályafutását. Hosszú volt az út amíg eljutottak idáig. Behekné Barta Mária az egyetem elvégzése után középiskolai tanárként tanított több éven át.
Közgazdasági egyetemi végzettséggel azért a tanítást választotta, mert a gyerekeket mindig nagyon szerette, s nem akart a kihagyni az életéből a tanítás szépségét. Több év után váltott a kereskedelem irányába.
– 1982-ben szerződéses üzemeltetésű ruházati boltot kezdtünk működtetni férjemmel, mert ő viszont a kereskedelemben dolgozott. A boltocska forgalmát a hússzorosára felfejlesztettük. Muszáj volt hajtani, mert csak így tudtuk kitermelni a szerződéses üzlet bérleti díjat és a hasznot is. Szerettem ezt a munkát, sokat lehetett a vásárlókkal is foglalkozni. Öt évig, 1987-ig csináltuk.
– Ismét váltás következett, most már a vendéglátás felé nyitottak. Miért?
– Adódott egy gyönyörű hely, a Nádor Szállodának az egykori Aranyhajó étterme. Megvettük a bérleti jogát a várostól. Ekkor mi Dévényi Sándor építészt, Ybl- és Kossuth díjas barátunkat kértük fel, tervezze meg a vendéglőt. A férjem volt mindig a kivitelező, ő szervezte össze az egész építkezést. Gyermekkori álma valósult meg. Így lett a Dóm Vendéglő. 1987-ben nyitottuk, majd 23 év után váltunk meg fájó szívvel éttermünktől, az irreálisan magas, kitermelhetetlen bérleti díj miatt.
– És a jól ismert Bagolyvár…?
– Húsz esztendeje, 1993-ban a Havihegyen telket vettünk. Ide építettük a Bagolyvár éttermet, majd végül a szállodát. Dévényit kértük fel megint. Ő olyan építész, aki egy ötletre legalább 10 lehetőséget elképzel. Olyat kértünk, ami az embereket a hegyi szőlős világra emlékezteti.
– A család mennyire őrzi a hagyományokat?
– A tradíciók a családból származnak. A férjemnek van egy villányi nagymamája, aki valamikor kocsmáros volt és van ott háza, pincéje a családnak. A nosztalgia miatt a férjem egy gyönyörű Oportó kis házat alakított ki, mely szintén idetartozik az épületegyütteshez. Ez a szülők fényképeivel van díszítve. Nekem is volt egy németkéri sváb nagymamám, a szálló sváb szobájának berendezése onnan van. Az anyai nagymamám sióagárdi hímzőnő volt. Innen van az összes sióagárdi kézimunka. Ehhez már csak hozzávásároltam a kékfestő textíliát a kékfestő szobába, majd a kalocsai szobát egy idős kalocsai néni segítségével hoztuk létre. A szálloda szobái a mai Magyarország és a régi határon túli Magyarország területeinek hagyományait, népművészetét mutatják be.
– Egy szépen felépített életpályát a jótékony cselekedetek még szebbé tesznek. Karitatív tulajdonságairól is jól ismerik. Hol van lehetősége jótékonykodni?
– Még 2002-ben volt az első rendezvényünk árva gyerekeknek. A Megye utcában lévő Magyar Lajos Otthonba fenyőfatortát vittünk. Később itt nálunk minden karácsonykor , így az idén is 80 gyereknek rendeztünk karácsonyi vacsorát. A kellemes környezet számukra otthonosabb, mint az intézeti körülmények.
-A Tölösi Péter Alapítvány a leukémiás, daganatos gyerekek gyógyításával foglalkozik. Mióta támogatja az ő programjaikat?
– Az 1990-es évektől. A gyermekemet egy másfajta betegségből kifolyólag Szűcs Rozália doktornő gyógyította. Akkor tudtam meg róla, hogy a Tölösi Alapítványnál lévő gyerekek orvosa, az otthon vezetője. Ekkortól vált számomra természetessé, hogy amikor a beteg, de lábadozó gyerekek kirándulni mennek én pogácsát, üdítőt, aprósüteményt, friss, meleg rétest vigyek nekik. Legközelebb április 6-án lesz a Tölösi emlékest, erre megint szeretnénk sok finomságot adni.
