A győztes kulturális fővárosi cím pályázatíróit kérdeztük arról, miként vélekednek a 2010-es év eredményeiről, a Kodály Központról, a Zsolnay-negyedről, a kulturális léptékváltásról. Egyikük szerint sincs okunk szégyenkezni, sőt: Pécs kitört korábbi állapotából.
Tarrósy István, az EKF-menedzsment korábbi, még a programév előtt távozó vezetője mai szemmel azt mondja, a megfogalmazott célok egy jó részét elérték, sok eredeti terv azonban még megvalósításra vár.
– Az intézmények rengeteget adtak hozzá a városhoz, Pécs jövőbeni fejlődéséhez, az itt élőknek. Bebizonyosodott, hogy van létjogosultságuk, alkalmasak Pécs újbóli felfedezésére, arra, hogy városunk reflektorfénybe kerüljön, s ott is maradjon – mondja.
Hozzátette: hatalmas kihívás lesz a létesítmények fenntartása, azonban komoly szakmai munkával, jól működő menedzsmenttel, az állam megfelelő hozzáállásával ez is kivitelezhető hosszú távon.
A kulturális léptékváltás nem következett be szerinte, de vannak csírái.
– Több időre van szükség, a szocializációs folyamat kiterjedésére. Maga a filozófia, a gondolkodás azonban elindult, a felhalmozott kapcsolatok, együttműködések becsatornázhatóak az elképzelt cél érdekében – magyarázza Tarrósy.
Szalay Tamás a pályázatírók közül egyedüliként, a megvalósítás kezdetétől a végéig kísérte az EKF-et. Szerinte az eddig eltelt időszak kevés volt ahhoz, hogy strukturális változások következzenek be, a beruházások mégis rövid idő alatt megváltoztatták a város kulturális szerkezetét.
– A pozitív változás, a léptékváltás alapjait megteremtette az EKF, ugyanakkor maga a 2010-es év csak az általunk elképzelt változások eszköze volt. Hogy Pécs él-e a lehetőségekkel, az a jövő zenéje – mondja a kulturális szakember.
Ő azt mondja, az EKF érdeme, hogy a lakosság, a civil szféra, a kisebb kulturális műhelyek sokkal nyitottabbá váltak, megszűntek a korábbi gátlások, a távolságtartás, a bizalmatlanság.
– Erősödtek a nemzetközi együttműködések is, olyan területekre jutnak el művészeink, ahová eddig nem, s nagy szó, hogy a déli kulturális övezet, Horvátország, Szerbia irányába sikerült nyitnunk – magyarázza Szalay.
Patartics Zorán Ybl-díjas építész a beruházásokról szólva azt mondja, az eredmények jelentősen elmaradtak a várttól abban a tekintetben, hogy ezeknek jelentősebben kellett volna alakítaniuk például Pécs szerepét a régióban vagy a város identitását. Ezzel együtt amondó: a létesítményeknek kialakult egyfajta törzsközönségük, bátran lehet hívni világhírű produkciókat, működhetnek európai kulturális központként, így pedig komoly változásokat hoztak a város kulturális életébe.
A közterek egy része Patartics Zorán vélekedése szerint remekül beteljesíti funkcióját, egy részük azonban csak részleges sikert ért el. Pozitívumként emelte ki a Széchenyi teret és Uránváros központját.
– Ezek esetében megvalósultak a szándékok, hiszen utóbbi viták nélküli beruházásként a városrész élő, szerves terévé vált, előbbit pedig teljes egészében lakják, magukévá tették a pécsiek – véli az építész.
Az EKF egyik nagy hozadéka Patartics szerint ugyanakkor többek között az, hogy kitermelődtek olyan, korábban nem látott civil aktivitások, amelyek segítették, támogatták, hogy Pécs jövőképe, azaz a településfejlesztési koncepció a pécsiek bevonásával készüljön el a következő bő fél évben.
