Szlovákiában már látszik, hogy mekkora átverés volt az egész IMF-diktálta magánnyugdíjrendszer. Egy szűkebb körű baráti sörözés is neccesen jön ki az első kifizetésekből. Csekkoltuk, hogy mi volt ez a „nyugdíjreformnak” nevezett förtelmes zagyvaság – írja a Spíler Blog.
A Felvidéken az átlagos öregségi nyugdíj uszkve 400 euró, azaz 125 magyar papír. Most kiderült, hogy aki tíz évig magánnyugis volt, hónapról hónapra virította a befizetést, az végül harminc eurót, mindösszesen 9 300 (azaz kilencezerháromszáz) forintot kapott kézhez. Ez mondjuk 1 guriga nagy kedvencükből, az akciós Kelt sörből, és még tíz zacsi „Slovakia” márkájú csipsz. Megírta a válasz is, hogy az ígéret nagyjából 200 euróról szólt havonta, ebből lett végül 30. De volt olyan is, aki csak 8 eurót kapott kézhez januárra.
A liberális Új Szó szerint Szlovákiában „botrányosan indul a második pillérből származó nyugdíjak fizetése, elemzők és politikusok szerint is alacsonyak az összegek”. A jelenlegi alacsony kifizetéseket még az a miniszter is kifogásolta, aki anno 2004-ben bevezette a rendszert. Fico kormánya közben máris döntött arról, hogy negyedik körben is megengedik az állami nyugdíjrendszerbe visszatáncolást.
Lássuk be: igazából ez az egész kötelező magánnyugdíj sztori magyarok milliói számára egy elkerült csalódás. A szlovák példa – 200 helyett 30 euró – a bizonyíték arra, hogy végül a mi nyugdíjasaink is csak töredékét kapták volna a megígért összegnek. Nálunk a nyugdíj 25 százalékáról szólt Medgyessy Péter ígérete 1998-ban, de csak a „Mesék a jóléti rendszerváltásról” kötet egyik epizódja volt. Lehetetlen lett volna teljesíteni a kitűzött célt, mert 13 év alatt nulla százalék volt a kasszák reálhozama, azaz csak az inflációt sikerült kitermelniük. 2008-ban az egész éves befizetés elúszott a gazdasági válság miatt.
Ez az egész magánnyugdíjas csoda egyébként egy olyan világbankos modell volt, amivel korábban Latin-Amerikában már kísérleteztek. Nyugat-Európában jellemzően nem létezik ez a sajátos öszvér, a V4-országokban sajnos bevezették. Az értelmét utólag nem más, mint az Európai Bizottság nyugdíjszakija kérdőjelezte meg, mivel „a finanszírozási modell alapvetően hibás volt”. Sőt, az öreg hozzátette, hogy ez a magyar „magán” és „kiegészítő” pillér minden volt, csak magán és kiegészítő nem, mert az állam tette át a pénzt, és nem egészítették ki magánbefizetések. Eközben az államnak – mivel a nyugdíjakat továbbra is fizetni kellett – ráadásul évi 360 milliárd (fejenként minden magyarra évi 36 ezer) forintot kellett betenni a hiányzó pénzek helyére, ez kiválóan növelte az államadósságot.
A felelősséget, a kockázatokat és a veszteségeket tehát mindannyian viseltük. A tőzsdézés nyereségéből viszont a pénztárak és az alapkezelők kaptak magas jutalékot. Sokan jól jártak a magas működési költségekkel is, ehhez képest 427 ezer ember nem kapott a befizetései után reálhozamot. Sejthetően nem kellett viszont aggódni a milliós fizuikkal a pénztárak vezetőinek, akik szinte kizárólag szocik és liberók voltak, vagy milliárdosok. Esetleg ezek tetszőleges közös halmaza.
Most tehát lassan már a szlovákok is kidobják ezt a fordított nyerőgépet, 2016-ban a csehek is megválnak tőle, a lengyelek is elindultak ebbe az irányba. Az átverésre fény derült, a műsornak vége.
Itt lenne az ideje, hogy a magánnyugdíjrendszer fővédnökei, a tüntetéseket szervezők és a hecckampány irányítói bocsánatot kérjenek azoktól az állampolgároktól, akik az állami nyugdíjrendszerben végül még egy esélyt kaptak arra, hogy tisztességes nyugdíjuk legyen.
