Az ember egy-egy kerek születésnapjához közeledve akarva-akaratlanul mérleget von az addigi életéről, igyekszik valamilyen módon különlegessé, feledhetetlenné tenni az ünnepet. Vannak, akik nagy bulit csapnak szeretteikkel, mások kiugranak egy repülőgépből, vagy éppen tetoválást varratnak, mindezekkel szemben a pécsi Dettre Imola valami jót akart tenni félszázados koráig: futócipőt ragadott és 10 egymást követő napon 5-5 kilométert kocogott, hogy támogassa az Élmény Tár Tanoda működését.
Dettre Imolát telefonon értük el augusztus 23-án, éppen az 50. születésnapján. 10 nappal korábban kezdődött az adománygyűjtés, melyet a pécsi Élmény Tár Tanoda esélyteremtő közösségi tér által patronált gyerekek érdekében indított el. Vállalta, hogy a működési költségekkel szűkösen gazdálkodó szervezetnek átutalt támogatások fejében minden nap – ha esik és fúj, ha kánikula van – 5-5 kilométert fut, összesen tehát 50-et. Célja első körben az volt, hogy a tanoda által korábban kitűzött 5 milliós összeghez még hiányzó 280 ezret összegyűjtse,
arról álmodni sem mert, hogy végül több mint félmilliót, összesen 515.506 forintot dobnak majd össze ismerősök és ismeretlen jótevők.
– A Pécsi Korai Fejlesztőben dolgozom gyógypedagógus-logopédusként, főként hallássérült gyerekekkel, az utóbbi időben pedig szülő-csecsemő konzulensként segítem a regulációs zavarokkal küzdő családokat. Szerintem a mindennapi feladataim meghatározzák a világ dolgaihoz való attitűdömet, szeretek adni. Az Élmény Tár Tanodával először évekkel ezelőtt találkoztam egy kitelepülésük alkalmával, már akkor nagyon szimpatikus volt Fúrós Anita és a vele ott lévő önkéntesek. Aztán a kisebbik lányom az 50 órás közösségi szolgálatot náluk kezdte el tavaly ősszel, és mindig hihetetlen élményekkel gazdagodott, teljesen el volt ámulva attól, mik történnek egy-egy alkalommal. Azt is elmondta, hogy a szervezet anyagi problémákkal küzd, ezért úgy döntöttünk, hogy valamilyen módon beszállnánk, de még nem tudtuk a módját. Amikor a születésnapom közeledett, a Facebook felajánlotta, hogy gyűjtsek támogatást egy választott csoportnak, de nem találtam a felsoroltak között magyarokat. Aztán láttam a hagyományos futást a rákgyógyításért és bevillant: ilyesmit én is csinálhatnék. Végül eseményt hoztam létre, ahol posztoltam a teljesítményemről és a kedvezményezettekről. Nem is gondoltam volna, hogy ennyien a kezdeményezés mellé állnak majd, nagyon jó érzéssel tölt el, mikor a végösszeget láttam, sírtam – nyilatkozta lapunknak Dettre Imola, aki egyébként saját bevallása szerint nem szokott ennyit futni, ráadásul épp nyaralás alatt vitte véghez a sportteljesítményt.
Többek között az ő segítségével jött össze az összeg, melynek hála a tanodában újabb 5 hónapig foglalkozhatnak a gyerekekkel:
