Bármennyire is odafigyelünk táplálkozásunkra és alakunkra, néha-néha belefér egy kis kerülőút. Budapesten már régóta menő, hogy öltönyös üzletemberek kiugranak ebédidőben egy falat kolbászra. Nem csoda hát, ha felkaptuk a fejünket, amikor Pécsen is nyílt az első olyan hentesüzlet, ahol sülteket is lehet kapni. Ennek apropóján összehasonlítottuk az ottani, valamint a vásárcsarnokbéli kínálatot.
Kolbászozni menő?
Pár éve még teljesen száműzendő volt mindenféle disznóság, mostanában viszont úgy tűnik, a matyó mintával és a pálinkával karöltve az egyéb „vidéki” magyaros finomságok is trendik lettek. Sokan esküsznek a hagyományos magyaros ízekre; vannak, akik állítják: egy adag sült kolbász jókora szelet kenyérrel, mustárral és savanyúsággal a legjobb egy átbulizott este levezetésére. Pécsett eddig csak a Vásárcsarnokban lehetett sült kolbászhoz jutni, azonban egy ideje már a Rákóczi úti hentes is felvette kínálatába a különböző sülteket.
Kolbászoltunk
Megkóstoltuk a Vásárcsarnok három pecsenyése és a Rákóczi úti hentes főztjét is. Csak a sült kolbászra és a hurkára mentünk rá, a többi sültet kihagytuk. Mindenhol kenyeret, mustárt és savanyúságot vettünk mellé. A mi miniversenyünk sorrendje a következő lett: 1. hentes (Rákóczi út), 2. Németh büfé, 3. Lacikonyha, 4. Büfé-falatozó (mindhárom a Csarnokban található). De nézzük a részleteket!
Ízek
Nekünk egyértelműen a hentes kolbásza és hurkája jött be legjobban, ugyanis utóbbinak ott volt a legjobb állaga és a kolbász is pont annyira volt pikáns, amennyire kell. A Németh büfé kolbásza következett ez után, csak egy picivel lemaradva az előzőtől. Itt viszont a hurka a másik két vásárcsarnokbélivel egyetemben folyós volt, íze pedig nem elég intenzív. A kolbászt a Lacikonyhában kicsit száraznak találtuk, de az íze így is jobb volt, mint annak, amit a Büfé-falatozóban vásároltunk. A kenyér mindenütt egyformán friss volt és a savanyúságokkal is elégedettek voltunk.
Küllem
Ebben nem igazán tudunk különbséget tenni, legalábbis ami a sült kolbászokat illeti. A hurkáknál természetesen a folyósabbak, lágyabbak kevésbé néztek ki gusztán. A megkóstolt disznóságok egy részét elvitelre kértük, itt sérelmeztük, hogy a Büfé-falatozó csak egy papírdarabba csomagolta a mustárt, míg a Lacikonyhán és a hentesnél műanyag pohárban tálalták – ez utóbbi jóval esztétikusabb látványt nyújtott, mire visszaértünk vele a szerkesztőségbe.
Árak
A Rákóczi úti hentesnél 420 forintot fizettünk egy darab sült kolbászért, négy darab kisebb savanyú uborkáért, egy szelet kenyérért és egy adag mustárért. Ugyanennyibe került egy ilyen menü hurkával. A Vásárcsarnok ennél valamivel drágább, ott a Németh büfében vettünk egy kb. másfélszer akkora kolbászt, mint amekkora a hentesé volt, mellé a szokásos „köretet” kértük, ez 770 forintba került, viszont a hurka majdnem hajszálpontosan ugyanannyi volt, mint a Rákóczi úton. A Lacikonyhából egy kb. 15 centis sült kolbászt hoztunk el egy jókora kenyércsücsökkel és némi mustárral 650 forintért. A Büfé-falatozóban komolyabb adagokat vásároltunk, hurkát és kolbászt egyaránt, itt 1350 forintot fizettünk. Összességében, dekára visszaszámolva a hentesé a legolcsóbb portéka.
Miliő
Könyöklős asztalnál sült kolbászozni utánozhatatlan, ezt a csarnok és a hentesüzlet egyformán biztosítja. A hentesnél kicsit fáztunk, a csarnokban meg túl nagy volt a nyüzsgés, de még mindig hangulatosabb volt mindkettő, mint bent az irodában, tányérról fogyasztani a koleszterinbombát.
