A harmincas éveiben járó Trábert Attilára bízta a szenvedélybetegekkel foglalkozó INDIT Közalapítvány a KERT, azaz az alkoholbetegek pécsi intézményének vezetését. Vele beszélgettünk arról, miért választotta ezt a nehéz szakmát, ki számít alkoholistának, s hogyan lehet segíteni a betegeken.
– Nemrég nyitott meg a Berze Nagy János utcában a KERT. Mik az eddigi tapasztalatok?
– Hosszú idő óta igazából ez az első önálló, kifejezetten alkoholbetegek számára létrehozott egészségügyi intézmény Pécsen. Járóbeteg módon ezidáig leginkább a Bázis Addiktológiai Szolgálatnál lehetett csak segítséget kérni. Minden héten 2-4 új páciens kopogtat nálunk, emellett régi betegeink kezelését is itt végezzük. Azt szeretnénk, hogy bátran és jó érzésekkel térjenek be hozzánk minél többen; a folyamat elindult már szerencsére.
– Nem egyszerű a függők, pláne nem az alattomos alkohol rabjainak kezelése. Miért választotta ezt a hivatást?
– Gépiesnek tekintettem az orvostudományt, amikor elkezdtem járni az egyetemre, s ezért a pszichiátria felé fordultam. A szenvedélybetegségek azért kezdtek el érdekelni, mert a kezelésük egy olyan emberi és egyben embert formáló utat jelent, ami a klasszikus orvosi gondolkodástól jelentősen különbözik, s erős pozitív hatással bír a segítőkre is. Magamat is érintettnek érzem, leginkább a kényszeres segítés kapcsán tudok azonosulni a függőséggel. A szenvedélybetegek 12 lépéses önsegítő közösségeinek – mint például az Anonim Alkoholisták – programja közvetve ugyan, de nekem is sokat segített, hogy megfelelően végezzem a munkám a mindennapokban.
– Milyen stádiumban vannak azok, akik segítséget kérnek?
– Sajnos általában már viszonylag előrehaladott állapotban keresnek fel bennünket. Legtöbben akkor szoktak jelentkezni, amikor súlyos problémaként jelenik meg az ivás életükben, magyarán megérkeztek egy mélyponthoz. Az alkoholizmust egy vonatozáshoz lehet hasonlítani: onnantól kezdve, hogy valaki elkezd rendszeresen inni, felszáll a vonatra; legtöbben csak a végállomásnál eszmélnek, hogy nem ezt az utat szeretnék bejárni. A betegség kimenetele szempontjából fontos lenne a folyamat korai felismerése, a mielőbbi segítségkérés.
– Mikortól számít alkoholizmusnak az ivás?
– Nem feltétlenül a mennyiség, inkább az ivás minőségbeli változása számít. Ha valakinek működik az élete, szabadon meg tudja élni az érzéseit és mellette időnként iszogat, azzal még nincs nagy baj. Ha már viszont azért iszik valaki, mert nincs rendben az élete, és ezt próbálja kezelni az itallal, akkor gond van. Tulajdonképpen az alkoholbeteg egyetlen külső tényezőtől, az alkoholtól teszi függővé a mindennapjait, hangulatát, és így válik annak rabjává. Ha boldog azért iszik, ha nem, akkor azért.
– Egyedül nem is megy?
– Ha valaki szenvedélybeteg, a szervezete, így az idegrendszeres is kórosan működik, emiatt nem lát tisztán, nem képes reálisan értékelni önmagát. Emiatt egyedül nem tud talpra állni, élete kontrollvesztetté, irányíthatatlanná válik. Persze sokan megpróbálják egyedül, nem szokott működni. Tapasztalatom, hogy a józanodó közösségek ereje nélkül nem lesz tartósan stabil a kliensek állapota.
– Kikből válhat alkoholista legtöbbször?
– Azt szoktuk mondani, hogy a betegség nem válogat. Vannak genetikai tényezői a betegségnek, kimutatható, hogy akiknek családjában volt vagy van alkoholista, könnyebben válik maga is az ital rabjává, de ez önmagában kevés. Számos egyéb, pszichológiai, szociális, és spirituális tényező is befolyásolja a betegség kialakulását. Figyelmeztető jel, ha az illető egy héten többször lerészegedik, másnaposan jár be munkába, vagy az alkoholfogyasztás az életének szerves része, például egy baráti összejövetelt nem tud elképzelni ivás nélkül, sőt: az ivás miatt megy társaságba. A legfontosabb, hogy ha valaki józan fejjel belegondol, hogy amit művel, az nem nevezhető normálisnak, s ezzel nem tud szakítani saját erejéből, annak érdemes segítséget kérnie.
– Hogyan néz ki egy kezelés?
– A kezelés célja, hogy a beteg eljusson az önsegítés szintjére. Az állapotfelmérés során először megnézzük, hogy a betegség mely stádiumában van az illető. Vannak járóbeteg-ellátások, amikor gyógyszeres kezeléssel és egyéni beszélgetésekkel segítünk, innen lehet továbblépni a csoportos foglalkozásokig. Szerencsés esetben a folyamat végére a kliens megtalálja a helyét az Anonim Alkoholisták gyűlésein, mi pedig jó értelemben feleslegessé válunk. Komolyabb esetekben egy-két hetes kórházi kezelés, tisztítókúra is javasolt, míg a legnehezebb helyzetben lévőket fél-egy évre rehabilitációs otthonba irányítjuk.
– Mennyi idő alatt lehet meggyógyulni?
– A függőség gyógyíthatatlan, hiszen olyan emléknyomok maradnak a szervezetben, amelyek nem múlnak. Mint a biciklizésnél. Viszont nagyon jól meg lehet tanulni, miként lehet a betegséggel úgy együtt élni, hogy közben az ember élete működik, folyamatosan fejlődik, és az alkohol nem irányítja többé a mindennapokat. Aki eltökélt, annál pár hónap alatt elindul a változás, s jó eséllyel talpra áll.
– Nem tart attól, hogy kiég a foglalkozásokon?
– Szeretem a munkámat, és folyamatosan tanulom azt, hogy hogyan kell úgy segíteni, hogy mind a klienseim élete, mind az enyém fejlődjön általa. Annyi pozitív eredménye van a tevékenységünknek, hogy azok folyamatosan adnak impulzusokat. A józanodó függőktől nagyon sokat lehet tanulni.
– A KERT kapcsán mivel lenne elégedett pár év múlva?
– Szeretném, ha egy tisztességes hely lenne, ahol korrekt segítséget kap a betérő, amit jó példaként emlegetnek a városban, és szakmai körökben is elterjed a szemléletünk.
