Tavaly ősszel kelt életre a városban a Bicibusz, ami egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az egyelőre péntekenként útnak induló konvoj népszerűsíti a kerékpározást, a fiatalokat bevezeti az egészséges, környezettudatos életmódba, és egy igazán élvezetes iskolába jutási lehetőséget biztosít. A kezdeményezés pécsi megálmodójával, Simon Wintermansszal beszélgettünk.
– Honnan jött a Bicibusz ötlete?
– Fontos leszögeznem, hogy ezt nem én találtam ki – hangsúlyozta a holland származású, már több mint két évtizede Pécsett élő Simon Wintermans. – Ezt először Spanyolországban csinálták meg, erről olvastam valahol korábban. A fiam iskolájának tavaly új igazgatója lett, Helstáb Ákos. Őt régről ismerem, hiszen korábban a lányomat tanította is, így megkerestem, hogy mit szólna hozzá, ha itt Pécsett a Szent Margit lenne az első suli, ahova Bicibusszal jutnak be a gyerekek reggel. Támogatta az ötletet, így alig három héttel később, tavaly októberben el is indult az első konvoj a Magyarürögi út és a Szigeti út kereszteződésétől a belváros felé.
– Hogyan kell elképzelni ezt az egészet? Vannak vezetők, akikhez lehet csatlakozni, vagy egyszerűen csak nekiindulnak a gyerekek bringával a városnak?
– Tudjuk jól, hogy ennek jelenleg még van veszélye. Pont ezért csináljuk szervezett módon. Fix útvonalon haladunk, mindig ugyanakkor van az indulás, és megvannak azok a „megállók”, ahol menet közben be lehet csatlakozni. Ezért is szerepel ott a névben a busz szó.
Pont olyan, mint egy városi autóbusz, aminek meghatározott útvonala és menetrendje van.
– Úgy tudom, jelenleg péntekenként kelnek útra bringával. Lesz ebből több nap is?
– A cél természetesen az, hogy egyre több napja induljon így a gyerekeknek. Most még az elején járunk az útnak, a téli szünet után március elején kezdtük újra, de persze az lenne a legjobb, ha nem lennének téli leállások sem. Tanulják meg a gyerekek, és szokják meg, hogy néha esik, néha fúj, van, amikor hideg van, máskor pedig hőség.
– Fogékonyak arra a fiatalok, a családok, hogy az autózásról a bringára váltsanak?
– Meg kell értenie mindenkinek, így nekem is, hogy nem egyszerű egy családnak átállni. Hiszen van egy évek óta működő napi rutin. A reggeli, a készülődés után beszállnak az autóba, és még ha hatalmas dugóban is kell állniuk, ezt is beleszámítva tudják, mikor kell elindulni, hogy időben beérjenek az iskolába. Ehhez képest biciklire váltani lemondás és pluszmunka is. De ha tudjuk azt, hogy miért is csináljuk, hogy mennyire fontos és milyen nagy örömöt okoz a gyerekeknek, akkor szerintem bele lehet vágni. A tapasztalatom az, hogy aki egyszer csatlakozik a konvojhoz, az jön legközelebb is. Szóval növögetünk szépen lassan, most öt útvonalon indul városszerte a Bicibusz minden pénteken. A Szent Margit mellett csatlakozott a Mátyás Király suli és a Belvárosi is, de szeptembertől a Szent Mór benne lesz már.
– Hányan tekernek egy-egy konvojban?
– Ez nagyon változó. A legnépszerűbb a keleti irányból a városba érkező útvonal, ami a Puskin térről indul, ott a végére 50-60 bringás halad egymás mögött, ami azért már egy elég szép látvány.
– Aki látja önt a városban, az gyakorlatilag mindig azt nyugtázhatja, hogy kerékpáron ül. Autóellenesnek mondaná magát?
– Nekem is van autóm. Nem vagyok álszent, így szó sincs arról, hogy autóellenes vagyok, ennél sokkal árnyaltabb a kép. A munkám miatt néha nekem is muszáj kocsiba ülnöm. Azonban minden egyes otthoni indulás előtt felteszem a kérdést magamnak, hogy tudnám-e a következő utamat autó nélkül intézni, és erre majdnem mindig igennel tudok válaszolni. Még a karácsonyfámat is a biciklimmel szoktam hazahozni. Át kell gondolni, hogy kell-e 1-2 kilométerre a kocsit használni, miközben a városunk lassan élhetetlen lesz. Ha nem akarjuk az egész városunkat szétbombázni és mindenhova autópályákat és parkolókat építeni, akkor változtatni kell. Tudomásul kell venni, hogy az autó a városban vendég. De nem díszvendég!
– Mennyi munkát emészt fel a Bicibusz koordinálása?
– Nagyon sokat, és egyre többet. Ezt én a szabadidőmben csinálom, de őszintén szólva ha tovább nő a kezdeményezés – remélem, így lesz –, akkor egyedül biztosan nem fogom tudni, és nem is akarom csinálni. Szerencsére azt látom, hogy a város részéről van nyitottság a téma iránt, most is megyek majd a napokban az önkormányzathoz, hogy egy telefonos applikációról beszélgessünk.
– Hogyan látja most a Bicibusz jövőjét?
– Gyakorlatilag bármit el tudok képzelni. Nyilván nincs kizárva, hogy egy idő után elhal a dolog, de én most pozitívan látom a jövőt. Szerintem ez nem csak Pécsett, hanem akár országszerte is nagy siker lehet. Nagyon fontos, hogy a fiatalok minél hamarabb megtapasztalják, hogy ha reggelente bringáznak, akkor hamar lesz jobb a kondijuk, ettől kiegyensúlyozottabbakká válnak, és sokkal ritkábban lesznek betegek is. Emellett csak egy pluszpont, hogy környzettudatossá válnak. Nyilván nem egy biciklis fogja megmenteni a bolygót. De egy ember ennyit meg tud tenni az élhetőbb jövőért, és saját magáért.
A Bicibuszról további információkat a Pécsi Bicibusz Facebook-oldalon találhatnak, aki szeretne csatlakozni a konvojhoz, az előtte vegye fel a kapcsolatot a szervezőkkel.
Kiemelt képünk Ruprech Judit fotója
