Az egészségügyi dolgozók áldozatos munkájára emlékeztek Pécsen a Magyar Ápolók Napja alkalmából tartott ünnepségen. A rendezvényen felhívták a figyelmet a napról napra történő embert próbáló feladatokra, a társadalmi megbecsülés fontosságára.
Őri László, Pécs alpolgármestere köszöntőjében emlékeztetett az egészségügyben megvalósult helyi fejlesztésekre, a Janus Pannonius Klinikai Tömb mintegy tízmilliárdos felújítására, az Onkológiai Központ felújítására, a széleskörű összefogással megvalósult energetikai fejlesztésekre és az új kertvárosi rendelőintézetre, amit a napokban adnak majd át.
– A fejlesztések azonban mit sem érnek, ha közben a döntéshozók szeme előtt nem az ellátottak-betegek igényeinek kielégítése lebeg. Fontos, hogy megfelelő ellátást kapjanak az elvárásaiknak megfelelően – ekkor lehetnek csak maradéktalanul elégedettek. De még rengeteg a tennivaló, a sok eredmény ellenére is.
Őri elmondta: az elmúlt években elért eredmények az egészségügy terén folytatódnak, a fokozatos, előre eltervezett, kiszámítható béremelés.
Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke úgy nyilatkozott, jó rálátással rendelkezik az országra és elmondhatja, a baranyai helyzet nagyon jó a többi térséghez viszonyítva. Itt továbbképzések, programok vannak, a tenni akarás, összetartás, szerepvállalás jellemzi a dolgozói közösséget.
Viszont abbeli aggodalmának is hangot adott, hogy rápillantva az egészségügyi dolgozók átlagéletkorára még nem látni, hogy tíz év múlva kik lesznek azok, akik minket ellátnak. Ezért fontos, hogy ezentúl a dolgozói utánpótlás legyen a prioritás.
– Megnövekedik majd a gyakorlóhelyek és a szakképzett dolgozók szerepe, akiknek kötelességük megismertetni a szakma szépségét a leendő kollégákkal – nyilatkozta.
[su_box title=”A legnagyobb magyar ápolónő” style=”soft” box_color=”#d6c68f”]A február 19-én ünnepelt Magyar Ápolók Napja egyébként Kossuth Zsuzsanna (1817-1854) születésének napjára datálódik. És hogy ki is volt ő?
Kossuth Zsuzsannát, Kossuth Lajos húgát méltatlanul elfeledte a történelem. Ő volt az, akit az 1848-49-es szabadságharcban bátyja kinevezett a tábori kórházak élére főápolóként. Összesen hetvenkét kórház felállításában segédkezett, elsőként vont be önkénteseket a betegápolásba. Meghatározta a szükséges kórházi felszereléseket, biztosították a gyógyszer- és kötszerellátást, betanította az önkénteseket – mindezt úgy, hogy ő maga nem volt szakképzett ápoló. Kossuth Zsuzsanna a végsőkig kitartott a harcok során a sebesültek mellett. A szabadságharc bukása után börtönbe került, majd kiutasították Magyarországról. Harminchét évesen, New Yorkban halt meg. [/su_box]
