Az egyik évben az életéért küzdött, a másikban pedig már a dobogó legtetején állt. Galambos Kinga történetét nehéz úgy végighallgatni, hogy ne érezzünk gombócot a torkunkban, de a fiatal lány éppen ezért osztotta meg velünk a legnehezebb pillanatait. Erőt és reményt szeretne adni másoknak, akik szerint a rák után nincs élet.
Galambos Kinga csupán 17 éves volt, mikor egy csütörtöki napon kiderült, valami nagy baj történik vele. Bár ő úgy ment a háziorvoshoz, mintha náthás lenne, nemcsak receptekkel jött el tőle. Pár nappal később már a műtőben feküdt.
– Anyuval csak annyit hallottunk a váróban, hogy a háziorvos CT-re kér még aznapra időpontot és valószínű nem akartak neki adni, mert üvölteni kezdett, hogy „ennek a lánynak nincs annyi ideje”. Mi csak ültünk megszeppenve a váróban és csak reménykedni tudtunk, hogy nem rólam van szó – mondja Kinga.
De róla volt szó. A lánynál 2011-ben fedezték fel, hogy a veséjében egy rosszindulatú daganat fejlődött ki.
„Egy hét alatt 5 kilót fogytam”
– Semmi előjele nem volt. Tisztán emlékszem rá, hogy csak az tűnt fel, hogy egy hét alatt legyengültem és a hét végére 5 kilóval kevesebbet nyomtam – mondja Kinga.
Két hét múlva viszont már Budapesten műtötték. Ki kellett venni a jobb veséjét, és ezután 9 kemoterápiát kellett túlélnie.
Minden nap ajándék volt
– Nagyon sokáig úgy keltem fel reggelente, hogy kaptam még egy napot. Nem lehetett tudni, hogy a szervezetem meddig bírja, így örültem, hogy lélegzek és újrakezdhetek egy napot – meséli Kinga.
Aztán a 9 kemoterápia után megindult a gyógyulás folyamata és Kinga igyekezett visszatérni a régi kerékvágásba.
Olimpiára hívták
Kinga betegsége előtt versenyszerűen úszott. Orvosai szerint szervezete ezért tudta legyőzni a halálos betegséget.
A lány 2 hónappal a kemoterápia után ugrott először fejest a medencébe, immáron egy vesével. Régi úszócsapatában edzett, majd ment el Varsóba, ahol rögtön a dobogó legfelső fokára állhatott. Mell- és gyorsúszásban lett a legjobb.
– A daganatos beteg gyerekeknek kétévente szerveznek egy olimpiát, ahová engem is meghívtak. Örömmel mondtam igent, így újra elkezdtem edzeni – mondja Kinga. – A legnagyobb élményem az volt, hogy meghallgathattam a magyar himnuszt a dobogón, és körülöttem az emberek is felálltak. Abban a pillanatban éreztem először és tiszta szívből, hogy meggyógyultam, vége, enyém a világ – tette hozzá mosolyogva.
Ezen az olimpián mindenki átélte azt, amit én – folytatja a fiatal lány. Így – ha lehet ezt mondani – nem is a versenyzés, hanem a sors, ami minket összeköt.
Kinga kétszer is részt vett az Onkoolimpán, öt aranyérmet zsebelt be. De a sikerek ellenére úgy döntött, hogy nem indul többet, mert szeretné, ha más is átélhetné a felszabadító érzést, amit a sport élménye adhat.
Matematika-fizika szakos tanárnak készül
Kinga bár Székesfehérváron született, öt éve Pécsen él, itt tanul. Testneveléssel szeretett volna foglalkozni, de a betegsége miatt pályát kellett módosítania – mint mondja, nem bánja, sőt.
– Nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe életemnek az a pár éve. De azzal, amit a betegség által kaptam, annyival többnek érzem magam. Ha pedig a történetem egy gyereknek vagy felnőttnek is reményt ad, akkor már megérte az egész – mondja Kinga.
