Se egy kézfogás, se egy ölelés, a csókolózás pedig szinte teljesen tabu. Pécsen nagyjából így élnek az LMBTQ közösség tagjai. Az utcán, egy kávézóban szinte biztosan nem merik vállalni szexuális orientációjukat. Persze tudjuk, hogy sokakat teljesen hidegen hagy ez a probléma, de higgyük el, az érintetteknek nem könnyű így létezni a mindennapokban. Szerencsére néhány napja nyitott egy olyan kávézó a belvárosban, ahol a Vállald önmagad! mottó került fel a falakra – és ez nem csak duma!
Hivatalosan egyetlen vendéglátóhelyen sem szűrik meg a vendégsereget. Elméletben bárkinek joga van betérni bárhová, rendelhet egy kávét, elolvashat egy újságot egy hideg limonádé társaságában, az elvárás csupán annyi, hogy kifizesse, amit fogyasztott.
A valóságban persze nem ilyen szép a menyasszony, egyes csoportok, talán leginkább a nemi kisebbségek képviselői, kényelmetlenül érzik magukat a kávézókban, bárokban. Sokan nem merik megfogni párjuk kezét, ne adj’ isten csókot adni egymás szájára, ölelkezve ülni és így tovább, amit egyébként minden heteroszexuális szerelmes megtesz randevúzás közben. Elsősorban nem a hely tulajdonosaival vagy a vezetőséggel van a probléma, inkább a többi vendég néz(het) ferde szemmel mondjuk egy férfi párra.
És innen közelítve talán nem is tűnik annyira furcsának, hogy Pécsen is nyitott egy olyan kávézó és bár, ahol ugyan nincsen szivárványmatrica a kirakatban, mégis elfogadnak mindenféle másságot. Felmerül persze a kérdés, hogy nem mélyíti, vagy szélesíti-e tovább a szakadékot, ha az LMBTQ közösségek tagjai szeparálva iszogatnak és találkoznak egymással?
Erre Molnár Adrienn pszichiáter, a Pécsi LMBTQ közösség tagja a következőképpen felelt:
– Szerte Európában működnek melegbarát szórakozóhelyek, sokszor szivárványszínű zászlóval jelzik, hogy nem kirekesztőek a mássággal szemben. Ez még az olyan országokban is jellemző, ahol nagyon nyílt a társadalom, és adott esetben nem kellene „bujkálni”. Pécsen is nagy szükség van az ilyen helyekre, mert sok olyan LMBTQ személy van, aki nem meri egy bárban megfogni a párja kezét, vagy átölelni. Viszont ezeken a helyeken kicsit felszabadultabban meg lehet tenni, nem kell távolságot tartani, magunkat adhatjuk.
Farkas Gergely melegként hozzáteszi, azért van néhány vendéglátóhely a városban, ahol nem érzik feszélyezve magukat. Ilyen például a Csinos Presszó és a Létra, illetve létezik a városban egy zárt körű szórakozóhely is.
Rédey Tibor, a kávézó tulajdonosa hangsúlyozta, a Wannabe Cafe & Bar mottója, hogy vállald önmagad. Ennek fényében tényleg mindenféle másságot elfogadnak, legyen szó vallási, etnikai, szociális vagy nemi kisebbségről. A hosszú távú tervek között szerepel például egy itthon még kevésbé ismert jótékonykodási forma bevezetése, amelynek lényege, hogy akik betérnek hozzájuk, azok egy helyett kettő kávét (vagy bármit) fizethetnek, így egy később betérő hajléktalannak, vagy rászorulónak lehetősége lesz elfogyasztani azt, amit korábban helyette már kifizettek. Ez a megoldás Nyugaton igen elterjedt már.
– Úgy gondolom, az lenne a normális, ha fel sem figyelnénk már arra, hogy nyit egy olyan vendéglátóhely, ami egyfajta olvasztótégelyként működik, de a magyar társadalom még nem tart itt. Fontos megjegyezni továbbá, hogy mi nem csak hagyományos kávézó szeretnénk lenni, több helyiségünk van, ahol lesznek társasjátékok, billiárdasztal, tervezünk felolvasóesteket, filmvetítéseket. Azt szeretném, hogy a fiatalok vagy nem fiatalok azért jöjjenek ide, hogy egymással szórakozzanak, beszélgessenek, kreatívan töltsék el az időt. Ebből a megfontolásból egyébként wi-fi sincs nálunk – így Rédey Tibor.
Az új belvárosi kávézó egyébként nem akárhol nyitott meg. A Perczel utca 14. szám alatt található, 1871-ben épült ipartörténeti műemlék épületben, az úgynevezett Csukás-házban alakították ki a vendéglátóhelyet.
