Hirdetés

A 20. század egyik legmeghatározóbb művészének, Frida Kahlónak alkotásaiból rendezett kiállítást a Budavári Palota épületében található Magyar Nemzeti Galéria. A mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo, valamint más jelentős mexikói gyűjtemények jóvoltából több mint harminc festmény és grafika érkezett Budapestre. Beszámoló következik.

A világszerte ismert mexikói festőnő, Frida Kahlo 1907-ben született Coyoacában. Fotográfus édesapja német származású, de valószínűsítették, hogy magyar felmenőkkel is rendelkezik, édesanyja mesztic volt, indián és spanyol gyökerekkel. Származása, családja és a mexikói kultúra nagyban meghatározta művészi világképét, festményei színvilágát és jelképhasználatát.

A művész otthonában, szeretett tárgyaival

A festőnő életét számos tragédia, fizikai és lelki megpróbáltatás övezte: baleset, műtétek, vetélések, válás, betegségek, melyek lenyomatai festményei és alkotásai. Az alkotás, a művészet enyhítette szenvedését és bánatát, melyről a művész maga így ír: „három gyermeket és egy sor egyéb dolgot elvesztettem, ami teljessé tehette volna rettenetes életemet. A festés mindezen helyet elfoglalta. A munka a legjobb dolog szerintem.”

Még betegségei sem tántorították el az alkotástól

A kiállítás Frida Kahlo életművét öt szobán át vezetve, öt téma szerint mutatja be – a festő kibontakozásáról; fájdalmáról; Mexikóhoz fűződő kapcsolatáról; az élet és a természet szeretetéről, „Viva la vida”; férje, a szintén híres festő Diego Riverával való házasságáról, valamint szerelmeiről. Minden állomás háttere egy-egy harsány színben tündökölt: smaragdzöld, pávakék, pink, melyek megragadják és irányítják a látogatók tekinteték, felhívva a figyelmet arra, hogy egy különleges tárlatot látnak.

Az egyes képekhez rövid leírás és műértelmezés is társul, melyből kirajzolódik, hogy a tárlat célja a művész egyéniségének, életének be- vagy felmutatása a képein keresztül. Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon a műalkotások színes háttér, részletes életrajzi adatok és magyarázatok nélkül is értelmezhetőek önállóan, vagy valóban szükséges az életrajz ilyen mélységű elemzése. Én úgy gondolom, a képek önmagukért beszélnek, bármilyen magyarázat nélkül is megszólítják a nézőt a nőiség, a fájdalom, a nyers őszinteség és az élni akarás üzenetével.

Reményvesztetten, 1945

Számtalan művének témája saját maga, ahogy Kahlo is írja: „nem az álmaimat, vagy rémálmaimat, hanem a saját valóságomat festem meg”, „azért festem meg magam oly gyakran, mert olyan sokszor vagyok egyedül, és mivel én vagyok az a téma, amit a legjobban ismerek”. Azonban az, hogy hogyan viszonyul a művész saját alkotásához, majd a befogadó hogyan értelmezi azt, eltérő nézőpont. Mindenesetre izgalmas tapasztalat saját szemünkkel látni, ahogy a festmények, fotók, videók, valamint a művész naplójából kiragadott részletek egy különleges nő (ön)életrajzát tárják elénk.

Frida Kahlo 1954. július 13-án halt meg, negyvenhét éves korában. Tehuána-viseletbe öltöztetett, ékszerekkel feldíszített holttestét a mexikóvárosi műcsarnokban ravatalozták fel.

A kiállítás 2018. november 4-ig látogatható.

Az idézetek forrásai: Hollósi Nikolett (szerk): Frida Kahlo, Ventus Libro Kiadó, 2007

Néhány kép a budapesti tárlatból:

A busz, 1929
A törött gerinc, 1944
A Henry Ford kórház/A repülő ágy, 1932
Csak néhány szúrás, 1935 – a képkeretet a művész összefestette és megszurkálta
Önarckép majmocskával, 1945
Hirdetés