A Pécsi Zsidó Hitközség és a római katolikus Sant’Egidio Közösség május 10-én immáron 11. alkalommal tartott közös megemlékezést és felvonulást a Pécsről 1944-ben elhurcolt zsidó polgárok emlékére.
Pécsett 1944. május 9-én alakították ki a MÁV-bérházban és a környező utcákban a zsidók számára azt a gettót, amelyből először a Lakics-laktanyába, majd július 4-én Auschwitz-Birkenauba hurcoltak el mintegy négyezer ártatlan férfit, nőt és gyermeket.
A vészkorszakban elhurcolt baranyai áldozatokra a gettó létrehozásának évfordulóján tartott felvonulással egybekötött megemlékezést a Pécsi Zsidó Hitközség és a római katolikus Sant’Egidio Közösség. A menet az eső ellenére elindult a Ferencesek templomától a zsinagógáig.
A zsinagógában tartott megemlékezésen Udvardy György megyéspüspök elmondta, hogy jó az, hogy a város tud emlékezni azokra, akik a fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő időszakban haltak mártírhalált. Kifejtette, hogy emlékezni az imádság eszközével a leghasznosabb, mivel az kiemel térből és időből, az emlékezés folyamata megtisztul, a halottak emléke pedig így elevenebben él bennünk.
A vészkorszak – mondta – rávilágított arra, hogy az ember törékeny, de fontos tudni, hogy törékenységünkben is a jóra kell törekedni, a jót kell figyelni, a méltóságot kell éltetni.
Schweitzer Gábor jogtörténész beszédében kiemelte, a megemlékezés belvárosi sétájának hagyománya szimbolikus, hiszen a városközpontban élt egykoron a pécsi zsidóság nagy része. Mozgalmas, színes, a zsidó iskolákból kiszűrődő gyerekzsivajtól hangos környék volt a város centruma – mondta.
Ezt váltotta fel a biztos halál tudatának reménytelensége, a deportálások és a haláltáborok szörnyűségei pedig megfosztották a zsidó fiatalokat jövőjüktől. A közös emlékezés ugyanakkor – tette végezetül hozzá – enyhíteni tudja az emlékezők szűnni nem akaró fájdalmát.
Nagy János, a pécsi Sant’Egidio Közösség felelőse elmondta, hogy a deportálások szenvedőinek reménytelenséget tükröző tekintete visszaköszön a ma szenvedő, otthonuktól és hazájuktól megfosztott migránsok tekintetében, ezzel a problémával pedig – hangsúlyozta – foglalkoznunk kell, tudnunk kell szeretettel és megértéssel kezelni.
Schönberger András, a Pécsi Zsidó Hitközség főrabbija kiemelte, hogy kötelességünk emlékezni azokra, akiket 1944-ben erőszakkal elvittek, és nem jöttek soha haza. A kor ugyanis, amire minden évben megemlékezik a pécsi zsidóság, az értelmetlen erőszak és a sötétség kora volt, mely csak fájdalmat hagyott hátra. Az emlékezés, az ima pedig fényt hoz a sötétségbe és segít enyhíteni a gyász fájdalmát.
A megemlékezésen az önkormányzattól jelen volt Őri László alpolgármester, Girán János alpolgármester, valamint a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke, Nagy Csaba is.
