A szélsőséges időjárási körülmények idézhették elő az egy hete a Jávai-tengerbe zuhant utasszállító tragédiáját – jelentette be vasárnap az indonéziai meteorológiai szolgálat, miután kielemezte a térségben a tragédia idején rögzített időjárási adatokat – írja az Origo.
Az ügynökség hangsúlyozta, hogy ez az egyike a lehetséges okoknak, amely a rendelkezésre álló meteorológiai adatokon alapul. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy lejegesedtek és meghibásodtak a hajtóművek, miután a gép berepült egy viharfelhőbe.
Az AirAsia 8501-es járata 162 emberrel a fedélzetén december 28-án reggel indult Surabayából Szingapúrba. A kapcsolat a felszállás után 42 perccel szakadt meg, amikor az Airbus a Jávai-tenger fölött, a borneói Kalimantan és Jáva között repült.
Az eddig megszólaltatott szakértők is leginkább a térségben uralkodó ítéletidővel hozták kapcsolatba a tragédiát, valószínűsítették, hogy a gép viharzónába került. A pilóta nem adott le vészjelzést, de közvetlenül az eltűnés előtt engedélyt kért a repülésirányítóktól arra, hogy nagyobb magasságba emelje a gépet. Az engedély megadása azonban váratott magára, mert zsúfolt volt ott a légi forgalom.
A vizsgálathoz közeli források szerint közvetlen a tragédia előtt az utasszállító hirtelen, szinte elképzelhetetlen gyorsasággal megemelkedett, és ezután zuhanni kezdett, majdhogynem függőlegesen csapódott a tengerbe.
Az indonéziai hatóságok immár biztosra veszik, hogy a Jávai-tenger fenekén, Kalimantan partjaitól mintegy 170 kilométerre megtalálták a lezuhant gép roncsait, összesen hat nagyobb törzsdarabot. A legnagyobb közülük 18 méter hosszú, 5,4 méter széles. Eddig összesen harminc holttest került elő. A gép fekete dobozainak helyét nem tudták meghatározni, mivel a környéken erős a hajóforgalom, amely nagy háttérzajt okoz, és lehetetlenné teszi a berendezések jelének észlelését.
Az elmúlt napokban az erős hullámzás és szél akadályozta a kutatást, de vasárnap lecsendesedett a tenger, a nap folyamán búvárok ereszkednek le a mélybe, hogy felvételeket készítsenek a roncsokról. Mintegy kilencven indonéz és orosz búvár merül alá 15 fős csoportokban, harminc-harminc percen át fogják filmezni a roncsokat. Huszonhét hajó vesz részt a műveletben.
