Az informatikai szakemberhiány lassan evidencia a munkaerőpiacon nemcsak hazánkban, hanem világszerte. Évek óta fennálló problémáról beszélünk, mert a digitalizáció olyan mértékben fejlődik, amivel az oktatás és szakemberképzés képtelen lépést tartani. Egy hazai 2021. januári felmérés alapján jelenleg több, mint 9.000 betöltetlen informatikai állás van, és szakemberek becslése alapján ez két éven belül 25.000-re nőhet.
Elsősorban azok az IT-szakmák küzdenek a leginkább szakemberhiánnyal, ahol nem egy-egy programozói nyelv alkalmazására van szükség, hanem egy sajátos gondolkodásmód használatára, ami magában foglalja a fogalomalkotás, az absztrakciós készség, az adatelemzési, algoritmus-készítési tudáselemeket is.
Az IT területe nagyon sokrétű, az egyik közismert felosztás a hardver-szoftver-web hármassága. A hardver iránt érdeklődők a rendszergazda és hálózatépítő szakemberek, a szoftverrel foglalkozó szakmák közé tartoznak a programozók, kódolók, szoftverfejlesztők, analitikusok, a webbel pedig a webfejlesztő és a webdesigner foglalkoznak. Az egyedi webfejlesztés elsősorban a weboldalak programozását, üzemeltetését és karbantartását foglalja magában, a webdesignerek pedig a weboldalak, webshopok arculatának, grafikájának kialakításáért felelősek.
A fejlesztő, programozó szakemberhiányt képzési oldalról több szinten próbálja a rendszer kiküszöbölni: létezik egyetemi képzés, felnőttképzés, szakképzés és ún. bootcamp képzések is; ám a munkaerőpiac több, mint 70%-ban felsőfokú IT-képzettséget vár el, így az alacsonyabb szintű képzések csak keveset segítenek.
A helyzetet nehezíti, hogy az egyetemi alapképzésben résztvevő tanulókat már tanulmányaik elején, 1-2 év képzés után „levadásszák” a cégek, így a tanulók nem fejezik be a tanulmányaikat, ezzel veszélyeztetve saját hosszú távú karrierjüket is. A nehézségeket fokozzák a munkahelyeken tapasztalt problémák is, ami miatt – az említett felmérés eredménye alapján – a jelenleg IT-munkakörben dolgozók negyede gondolkodott már a pályaelhagyáson.
A piac különböző szereplői már elkezdtek megoldásokat keresni a saját hatáskörükön belül, aminek részeredményei már látszanak:
- képzési oldalról elindultak új, a tanulók megtartására irányuló kezdeményezések, például az egyetemeken már a közösségépítésre és a tanulók mentorálására is külön programokat alkottak, így a lemorzsolódás mértéke az utóbbi években jelentősen csökkent;
- a szakképzési és bootcamp programokat szervező cégek segítenek a diákoknak az elhelyezkedésben;
- egyre több cég támogatja a programozó szakembereket rugalmas munkavégzéssel, piacvezető bérezéssel és integrációs HR-programok működtetésével.
Mindezek ellenére kijelenthető, hogy a megoldás csak stratégiai szinten, az állami, oktatási és piaci szereplők összefogásával valósulhat meg.
(x)
