Az alapító főszerkesztő Győrffy Zoltán azt írja: érzelmileg, fizikailag és anyagilag is belefáradt a magazin működtetésével járó küzdelmekbe.
Az őszi lesz a Pécsi Borozó bormagazin ötvenedik, egyben utolsó nyomtatott lapszáma, tizenhárom év után szűnik meg a lap.
Győrffy Zoltán alapító, főszerkesztő a lap online felületén azt írja:
Mindig azt hittük, hogy még egy lépés, és lesz az az anyagi biztonság, stabil háttér, ami majd viszi tovább. És ha mégsem lett úgy, mindig tudtunk venni egy nagy levegőt, mindig ki tudtunk szorítani magunkból újabb és újabb lendületet. Most nekem ez nem sikerül.
Győrffy ír arról is, hogy az elmúlt fél évben visszaestek a hirdetési bevételeik, elmaradtak az eladások és egyetlen rendezvényüket sem tarthatták meg, „se kis kóstolót, se nagy borfesztivált”.
A főszerkesztő azt írja:
a pecsiborozo.hu oldal megy tovább, igyekszünk átmenteni minél több értéket, tartalmat, vannak új ötleteink és terveink, hogyan tudunk más formátumban, de továbbra is jelen lenni.
A Vajdaságból származó Győrffy Zoltánnal ma közölt hosszú interjút az Azonnali, amiben nemcsak a Pécsi Borozóról és a magyar borkultúra különböző szeleteiről esik szó, hanem arról is, hogy sikerült túlélnie besorozott jugoszláv katonaként a boszniai háborút.
Néhány mondat ízelítőként:
„Én egyszerre voltam és vagyok is alapvetően magyar és még mindig jugoszláv”
„Volt olyan, hogy épp őrségben álltam és odajött hozzám egy muszlim, aki mondta nekem, hogy ő most elmegy. Hát menjél, barátom, sok szerencsét, én ezért nem foglak lelőni.”
„a szarajevói katonai parancsnokság előtt álltunk őrségben a Miljacka folyónál, és elhajtott egy autó, amiből rád lőttek egy egész sorozatot”
„világéletemben irtóztam a felfokozott nemzetiségi és vallási dolgoktól”
„sok kérdésben és sok mindenben kételkedek – ezért se vagyok valószínűleg egyik politikai pártnak sem tagja”
„a Pécsi Borozó megalapításával azt akartuk megmutatni, hogy ez a régió sokszínű: igen, vannak a nagyok, vannak a kicsik, itt van a szerintem nagyon izgalmas dolgokat tudó drávaszögi, pécsi és tolnai borvidék, mégsem beszél róluk senki”
„Arra tényleg nincs időm, hogy megvegyem, megkóstoljam, rájöjjek, hogy ‘ez de szar’, majd nekiálljak megírni, hogy ez de szar volt. Engem onnantól kezdve, hogy szar volt, nem érdekel tovább.”
„nem akarok harminc oldalon át száraz borteszteket olvasni ugyanazzal a kétszáz szavas szókészlettel, ezek marhára idegesítenek”
„A magyar borszakírók nagy része nem képes felfogni, hogy ha nincs magyar borkultúra a kocsmákban, akkor sehol nem lesz.”
Pécsről: „Az emberek egy jelentős része viszont elkényelmesedett, mind fogyasztásban, mind cselekvésben, és ez nem tesz jót. Ahogy az se, hogy nagyon sokan mentek innen el: gondolkodó, cselekvő, rátermett emberek, akik vinnék előre a dolgokat.”
