November negyedike egyben gyásznap és egyben a büszkeség napja is. Büszkék vagyunk a kis nemzetre, emlékezünk az áldozatokra, akik szembeszálltak az elnyomó hatalommal. Az 1956-os forradalom leverésének 61. évfordulóján a város az Aradi Vértanúk úti kopjafánál tisztelgett a múlt nagy eseményeire emlékezve.
Égtek a mécsesek a résztvevők kezében, és koszorúkkal borították a kopjafát szombaton, nemzeti gyásznapunkon. Az emlékműsor során verssel, énekkel is lerótták a pécsiek a tiszteletüket az 56-os hősök előtt.
Páva Zsolt, Pécs polgármestere köszöntőjében elmondta, november 4-e gyásznap: arra a példátlan megtorlásra emlékezünk, amely során ezreket hurcoltak meg és vetettek börtönbe azért, mert tíz napra kivívták a magyaroknak a szabadságot.
– Ugyanakkor a büszkeség napja is lehet. Büszkék lehetünk arra a kis népre, amely minden reális esély nélkül fegyvert fogott, hogy felvegye a harcot a nagy Szovjetunióval. Arra a tíz napra az élet új irányba kezdett fordulni – mondta.
– Az orosz tankok érkezése után még mindig sokan úgy gondolták, hogy nem szabad feladni, sok helyen decemberig tartottak a forradalmi mozgalmak. Nekünk, pécsieknek, különösen büszkének kell lennünk arra, hogy az országban itt volt legtovább fegyver a kézben, köszönhetően a Mecseki Láthatatlanoknak. Amikor pedig végleg minden elveszett, akkor sem tették le a fegyvert, inkább délnek vették útjukat, átkeltek a Dráván, hogy a határon túl adják meg magukat – fogalmazott.
A polgármester szerint fontos, hogy mindezért minden évben és évfordulón köszönetet mondjunk a még élő és a mi szabadságunkért meghalt Láthatatlanoknak.
A megemlékezés és a koszorúzás után a városházán három emlékérmet és a Szabadság Díjat is átadták a még élő pécsi 56-os hősöknek.
Mecseki Láthatatlanok Emlékérmével jutalmaztak három szabadságharcost: Farkas Józsefet, Lux Antalt és Tésenyi Ferencet, akik annak idején a Mecsekben küzdöttek a magyar szabadságért. Tésenyi Ferenc a visszaemlékezései alapján készített hadinaplóval ajándékozta meg a várost.
A második alkalommal átadott Szabadság Díjat Debreczeni László után idén dr. Ung Ferenc kapta. Köszönőbeszédében többször is kihangsúlyozta: ugyan nem fiatal már, de társaival együtt az aktivitásra joguk van és kötelességnek is tartja, hogy szavukat hallassák. Ung szerint még sokat lehet tenni, a múlt fájdalmas, de dicső emlékeibe belefeledkezni nem szabad.
Elmondta, a kitüntetettek közül szinte mindenki élt külföldön, tudja, milyen a magyarságot képviselni egy idegen földön. Ám ezt az érzést egy életen keresztül kell megélni, mindvégig ennek jegyében kell cselekedni, bárhol is járunk és bárhány évesek is vagyunk.
Ung Ferenc Szekszárdon született 1935-ben. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban szerzett érettségi vizsga után a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kezdte meg tanulmányait 1952-ben.
Az egyetemi vezetés az 1956-os év elejétől kezdve aggódva figyelte a hallgatók körében terjedő politikai-ellenzéki viselkedést. Az események kirobbanásakor Ung Ferenc az orvoskari zászlóalj tagjaként aktívan harcolt a kommunizmus ellen. Küldött volt a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsában, ahol a katonai és politikai ügyeket, a sajtót, a rádiót ellenőrző bizottságnak volt tagja. A forradalom leverése után Jugoszlávia felé szökött ki az országból.
Svédországban telepedett le, ahol 1959-ben fejezte be orvostudományi tanulmányait. Orvosként 1961-ben kezdett el dolgozni a malmői tüdőgyógyászati klinikán. Később Lundban praktizált, ahol sebészeti, nőgyógyászati és népegészségügyi szakképesítést is szerzett. Az emigrációban eltöltött évei alatt szabad idejében svédországi magyar gyerekeket tanított magyar nyelvre, történelemre, földrajzra. 2000-ben nyugdíjba vonult, 2015-ben visszaköltözött Pécsre.
1993-ban a Magyar Szabadságharcos Világszövetség „Pro Patria et Libertate” érdemérem kitüntetését kapta. 2016-ban a pécsi városvezetés emlékérmet adományozott. 2017. március 15-én a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
A Szabadság Díjjassal készített bővebb interjúnkat itt olvashatják.
