Sülve-főve együtt a babával, vagy dadus mellett is tengethetjük az első pár évet anyukaként? Mamák közötti vita, hogy vajon mennyit legyünk együtt a picivel, hogy neki is és nekünk is boldog legyen az első három év. Utánajártunk, és pécsi pszichológust kérdeztünk a témáról.
A mamáknak és a papáknak a legizgalmasabb három év a baba születése után jön. Még nem tudják mit hogyan tegyenek, és mennyi időt töltsenek együtt a picivel, ezért az első külön töltött pár óra is nehéz. Épp ezért számos anyuka inkább úgy dönt, hogy nem is hagyja el a baba pár méteres körzetét az első három kritikus évben. Azt viszont nem tudják, hogy ezzel mennyit árthatnak, ha nem szívesen, őszintén és örömmel vállalják a babával való tartós együttlétet.
Dr. Pohárnok Melinda, a PTE Fejlődés és Klinikai Pszichológia egyetemi adjunktusa elmondja, többféle anyuka létezik, olyanok akik sokszor bízza másokra a babát, és olyanok, akik meg van győződve arról, hogy csak ő tud a picivel boldogulni. Mind a két típust tiszteletben kell tartani. Az sem elhanyagolható, hogy mennyi időt tölt a babával az anyuka, ugyanis ez is teljességgel egyénfüggő.
– Ezekben a kérdésekben azonban nincsenek általános igazságok, ugyanis a harmónia a kettejük közötti együttműködésen múlik. Az a fontos, hogy a mama és a baba hogyan élvezik leginkább az együttlétet – mondja a szakember.
Egyszer azonban el kell szakadni
Ha reggeltől estig minden percben tudnak örülni egymásnak, akkor az együtt töltött idő sosem lehet túl sok. Viszont ha napi pár óra csak az együtt töltött idő, de ez örömteli és ellazult, akkor ennyi is lehet tökéletesen kielégítő együttlét. Ezt anyuka és gyermeke válogatja, ám egy idő után el kell tudni szakadni egymástól.
Ha az anyuka feszült a gyermekkel való együttléttől, akkor érdemes kicsit elszakadni. Néha kell a feltőltődés, de csakis akkor, ha a gyermek el tudja fogdani a távollétet. Erre lehet tréningezni a babát, ám itt is fontos a fokozatosság. Ha a gyermek elfogadja, hogy hamar visszatérjünk a munkába, akkor nyugodtan tegyük meg, ha ez nekünk fontos.
A minőség számít
– Fel kell ismerni, hogy nekem mire van szükségem mint anyának, és a babának mire van szüksége. Ezt meg kell tanulni egyeztetni, csak így lehet boldog a baba-mama páros – mondja a pécsi pszichológus. Hozzá teszi, hogy nem kell félnünk attól, hogy ha „nem töltöttünk elég időt a picivel” akkor ez hatással lesz a későbbi kapcsolatunkra.
[box title=”Nem lehet felkészülni” box_color=”#39a5da”]
Mikor az első gyermeket várják a szülők, arra a sok változásra, amit a mindennapi életükben, a kapcsolatukban, az anyukának önmagához való viszonyában a gyermek hoz, csak részben lehet felkészülni az anyának és az apának. Csak fantáziálhatunk, tervezgethetünk, de minden képzelgés gyökeresen felborulhat a gyermek érkeztével. A legfontosabb kulcsszó a rugalmasság. Tudni kell az anyukáknak átállni egy teljesen más életmódra, ha a baba azt igényli. Ezt van, aki nagyon jól tolerálja, elmerül benne, van aki kevésbé, ám erre lehet lelkileg készülni, és nyitottnak lenni. És nagyon fontos, hogy ez a rugalmas együttműködés nemcsak a baba és a mama között kell hogy megvalósuljon, hanem az anya és az apa, illetve az új család és a tágabb család között is.[/box]
