Vasárnap harmadszor találkozott egymással a Pécs és Sopron női kosárlabdacsapata a bajnokság döntőjében. Miután az első két meccset a mi lányaink nyerték meg, akár a bajnoki cím is eldőlhetett volna a Lauber Dezső Sportcsarnokban. A végeredménnyel azonban a Sopron lehetett elégedett.
Pécs 2010 – Sopron
56-80 (10-17, 17-24, 13-20, 16-19)
Kosárlabda NB I. nők, bajnoki döntő, 3. mérkőzés, Pécs, 3500 néző. V.: Vígh P., Cziffra Cs., Farkas G.
PÉCS 2010: Iványi 1, Fegyverneky 8, Quigley 6/6, Nagy-Bujdosó 4, Griffin 14/3.
Cs.: Krnjics 4, Raksányi 8/3, Palusna 4, Sarok 3, Keller, Palusna 4, Horváth L. 4, Czirják.
Vezetőedző: Zseljko Dokics.
SOPRON: Holt 10/3, Honti 8/3, Coleman 11, Krivacsevics 10, Tamane 15.
Cs.: Németh B. 7/6, Horti 13/3, Varga Zs. 2., Fűrész D. 2.
Vezetőedző: Székely Norbert.
Az eredmény alakulása: 2. p.: 0-5, 3. p.: 4-7, 6. p.: 5-9, 8. p.: 5-14, 9. p.: 10-15, 12. p.: 10-21, 14. p.: 15-27, 17. p.: 19-35, 18. p.: 27-38, 20. p.: 27-41, 24. p.: 32-52, 27. p.: 40-57, 30. p.: 40-61, 32. p.: 42-64, 36. p.: 49-72, 38. p.: 55-78.
Kipontozódott: Palusna, 40. p., ill. Varga Zs., 40. p.
A meccs végén ünnepelünk hajnalig, vagy kicsit mérgelődünk-szomorkodunk, megrázzuk magunkat, majd csomagolunk a negyedik, keddi összecsapásra, hogy kezdődjön minden elölről? Nagyjából ez a kérdés motoszkálhatott a kezdés előtti melegítés meditáló részében a parketten a pécsi kosarashölgyek – meg biztosan annak a bő három és fél ezer szurkolónak a fejében, aki a lelátón természetesen kedvencei 12. bajnokavatására készült vasárnap este.
Aztán a feldobás után minden pont úgy kezdődött, mint legutóbb Sopronban – csak éppen fordítva… Rohamoztak, jól céloztak, lepattanókat szereztek, kivédekezték az ellentámadásokat és a második percben 5-1-ra vezettek – a vendégek; szenvedett, ziccerek sorát puskázta el (még Iványi is, kétszer egymás után, talán mint életében soha…), labdákat adott el, hiába próbálkozott zónával, emberfogással, letámadással, semmi nem jött össze – a házigazdáknak.
Vagyis, ment a Sopron, futott az eredmény után a Pécs. És sajnos nem csak az első percekben, amit még a kezdeti idegesség számlájára írhattunk volna, hanem folyamatosan, sőt, egyre inkább. Időkérés ide, folyamatos cserék oda, Zseljko Dokics ezúttal sehogy sem tudta úgy összerendezni a sorokat, ahogy az a finálé első két összecsapásán olyan remekül sikerült.
A félidei statisztikák aztán számszerűsítették is a bajokat, amelyek közül leglátványosabbként elég, ha csak a 29 kontra 58-as mezőnydobó-százalékot, vagy az Iványi és Fegyverneky neve melletti 1 és 2 pontot, vagy a négy pécsi kosarasnál is szörnyülködő negatív IBM-mutatót emeljük ki.
Aztán az öltözőben sem tudta a lányok fejébe plántálni a nyerő taktikát Zseljko Dokics, a második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: Horti, Honti, Coleman, Tamane és Németh felváltva állt a csapat élére, miközben a pécsieknél továbbra sem akadt igazi vezéregyéniség, mi több, szinte épkézláb (értsd: meccset nyerni képes) sorkatona sem. Aztán, amikor a 24. percben átlépte a húszat is a vendégelőny, már „végeredményként” írhattuk le: ezúttal sajnos nem az a forgatókönyv jött be, amely szerint a soproniaknak a kettős hátrány okán lélekben összezuhanva, megadóan kellett volna ma a pécsi aranyhoz asszisztálniuk, hanem az, amely a mindent egy lapra föltevő, „egy életem, egy halálom” hozzáállásra alapozott.
A húsz pont tehát szép lassan állandósult, és bár azt se mondhatjuk, hogy föladták volna (bár a 35. percben pályán lévő Raksányi, Sarok, Horváth, Keller, Palusna ötöst Zseljko Dokics részéről akár így is értékelhettük…), de sajnos meg sem táltosodtak Iványiék. A kezdeti kérdésre immár megadva a választ, kicsit minden pécsi mérgelődött, szomorkodott a meccs végén egy kicsit, majd a csapat – egy jó nagy levegővétel után csomagolhatja az utazótáskát, hogy már kedd este megpróbáljon – ha így lesz, a maihoz képest maroknyi pécsi szurkoló előtt – pontot tenni az idei bajnoki évad végére. Ha ne adj isten nem menne, jövő pénteken, ismét Pécsett, valamelyiküknek biztosan a nyakába akasztják az aranyérmeket.
Szűcs Zsolt írása
