Zsolt Eszter, a pécsi Multi Alarm SE tollaslabdázója átlagos, otthonülő fiatalnak tartja magát. A szerény, bölcsész egyetemista lány ugyanakkor semmiképp sem nevezhető mindennapinak, hiszen amellett, hogy tehetsége kiemelkedik a többi tollaslabdázó közül, még a felsőoktatásban is az egyik legnehezebb szakon, pszichológián tanul. Szabadidejében szeret olvasni és autodidakta módon sütni-főzni tanul.
A pécsi tollaslabdacsarnokban a múlt hétvégén megrendezett első magyar nemzetközi junior tollaslabda-bajnokságon a csinos sportolónő vegyes párosban a harminckettő közé jutott a hajdúszoboszlói Elek Marcellel karöltve. Az utolsó mérkőzésen három szettben kaptak ki egy dán párostól.
A pécsi tehetség női párosban is megmérettette magát, a budapesti Perényi Krisztinával. A hölgyeknek nem volt szerencséjük a sorsolással, az első mérkőzésen rögtön a második kiemelt török párossal kellett megmérkőzniük, ami nem hozott sikert a hazaiaknak. A verseny ugyanakkor magyar szempontból sikeresen zárult, egyéniben volt, akinek sikerült a tizenhat közé jutnia, illetve az egyik fiú páros még a négy közé is beverekedte magát.
– Úgy hat éve, apukám hatására kezdtem el játszani, akkor még inkább ő szerette volna, ha eljárok edzeni, most pedig már nem is tudnám elképzelni az életemet tollaslabda nélkül. Azt gondolom, ha nem ezzel a sportággal foglalkoznék, akkor vagy balett-táncos lennék, vagy valami hasonló, tánccal kapcsolatos tevékenységet űznék – foglalta össze a sportághoz fűződő viszonyát a tizenkilenc éves Zsolt Eszter.
Kérdésünkre válaszolva elmondta, nincs olyan különleges képesség, amely ahhoz kell, hogy valaki jó tollasos legyen. Rettentő nagy kitartás és főleg elkötelezettség szükséges az eredményességhez, de azt gondolom, ez így van minden versenysportban. Persze az is lényeges, hogy valaki mikorra tudja ezeket a tulajdonságokat magáévá tenni, ezért fontos, hogy a gyerekek minél hamarabb kezdjenek el a tollaslabdával foglalkozni.
