Egy ideje attól hangos a város, hogy Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója lett a Zsolnay Negyed első embere. A táncos-igazgató nagy fába vágta a fejszéjét, a családja is kevesebbet fogja látni, de nem fél a jövőtől.
Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója, és a Zsolnay Negyed újdonsült vezetője érzi magában a kellő erőt ahhoz, hogy Pécs két hatalmas hírnevű intézményét elvigye a vállán. Ennek ellenére sem fél bevallani, hogy mikor Páva Zsolt felkérte a Negyed vezetésére, egy kicsit meghökkent. Ez pedig a mai napig nem változott.
– Nagy felelősség ez, tartok tőle, de úgy érzem, rendelkezem a kellő vezetői tapasztalattal, és bízom magamban, valamint leendő munkatársaimban – mondta lapunknak.
A Harangozó-díjas táncművész lapunknak elmondta, hogy a megtisztelő felajánlás nagyon jókor jött, ugyanis a Pécsi Balettet mostanra már sikerült talpra állítania.
– Amikor átvettem a Pécsi Balett irányítását, az első öt évben szinte ketten a titkárnőmmel oldottunk meg mindent, a napi feladatoktól az együttes sorsát érintő harcokig.
Mostantól azonban jobban tud majd összpontosítani az évi másfél milliárdos költségvetésből gazdálkodó Zsolnay-negyedre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Vincze magára hagyná táncosait, akik az általa kialakított szellemiséghez rendkívüli módon kötődnek.
Kérdésünkre, hogy nem tűnik-e nagy falatnak a Pécsi Balett igazgatása mellett belevágni egy ekkora munkába, Vincze azt mondta, hogy számára szemlélet kérdése, hogy mi a nagy falat, hiszen őt inspirálják az új feladatok és kihívások. Ahogy mondta: egyik munka erősíti majd a másikat.
De mekkora feladat lesz a két neves intézményt egyszerre vinni? Erre a kérdésre Vincze higgadtan azt mondta, a lényeg csupán az, hogy a napirendjét kell jól beosztania.
– Arra kell majd koncentrálnom, hogy mindkét helyen kiszámíthatóan jelen tudjak lenni. A hozzáállásom ugyanaz marad, a bőrömből nem tudnék és nem is akarok kibújni. Szívügyem a kultúra és Pécs, én pedig tűzön-vízen át tudok harcolni azért, amit csinálok – mondta.
A kemény munka azonban a családi élet rovására mehet. Tudja ezt Vincze is, aki elmondta, hogy természetesen feleségével jól átbeszélték azt, hogy elvállalja ezt az új és nagy kihívást, és mindazt a vele járó gondot, utazást, szervezést és munkát, amire előre nem lehet felkészülni.
– Az biztos, hogy az első időszakban minden energiám le lesz kötve, a családom kevesebbet lát majd, de reggelente ugyanúgy én viszem a lányokat bölcsibe és oviba és mivel a család is nagy felelősség, tudnom kell majd nemet mondani a munkamániámnak – mondta.
A felkérés megborította az igazgató nyarát is. Tíz év után ugyanis ez lett volna az első olyan nyara, amikor a Pécsi Balettel nem dolgoznak, így érthetően nagy örömmel és reménnyel várta, hogy pár hetet a családjával lehessen.
– Ez picit más lett, de azért voltunk pár napot Ausztriában és a Balatonon a családdal.
Vincze életét a sok munka ellenére is átjárja a tánc, noha már 8 éve nem hivatalos táncművész. Azt a fegyelmezettséget, önkontrollt, állhatatosságot és kitartást – mondta –, ami az élsportolókra és persze a táncosokra is jellemző, nagyban tudja kamatoztatni igazgatóként.
– A tánc kapcsán a mozdulatokból élek, a testbeszédből sokkal jobban leveszem, hogy valaki milyen ember, és mit gondol, mielőtt még kimondaná azt szóban. Ezt az érzékemet tudom használni például egy igazgatói tárgyaláson is.