Hiába telt el sok évtized, a Mikulás ünnepe minden évben ugyanúgy zajlik: a kisebb és nagyobb bevásárlóközpontokban kijelölnek egy kisebb helyet az öreg szakállas számára, ahol fogadja a szüleivel arra járó kisgyerekeket. Meglátogatja az óvodákat, iskolákat, gyermekotthonokat. Régen persze néha egészen hihetetlen módon erőltették a Télapó figuráját a Mikulás helyett, később viszont már pár száz forintért sajátot is be lehetett szerezni.
Ha a régi újságokat böngésszük, egészen a nyolcvanas évekig alig találni valamit december 5-én és 6-án, ami a gyermekek megajándékozására utalna. A nyolcvanas évektől, ahogy a szocialista rendszer lazább lett, úgy tágult ki a világ és úgy váltak egyre gyakoribbá a Télapó-ünnepségek.
A pécsi újságírók – lévén a gyerekek úgysem olvassák a Dunántúli Naplót – 1978-ban villáminterjút készítettek a Centrum áruház Mikulásával, pontosabban Gűth Istvánnal, a Nádor Szálló ruhatárosával. Ő elmondta, már jó pár éve annak, hogy felöltötte a piros ruhát.
– Most mintegy húsz napig tartok itt a Centrumban ügyeletet, minden nap délután háromtól este hétig. A legtöbb gyerekkel általában fél öt után érkeznek a vásárlók.
Azt is elmondta, hogy a följegyzett kívánságokat elküldik a szülőket, hogy ez alapján vásárolhassanak ajándékot.
1982-ben írnak arról, hogy mikuláscsomagok érkeztek halmokban a Konzum áruházba. Ezt az örömteli hírt tetézte a déligyümölcsök kedvelői számára a hír, hogy Baranya és Tolna nagyobb üzleteibe összesen 300 mázsa banánt, pár nappal később pedig 200 mázsa narancsot hoztak. Sőt, karácsonyig ezek a mennyiségek csak növekedni fognak!
Kétszáz forintért saját Mikulást
Ezt követően azért szaporodtak a mikulásos hírek, volt, hogy az újság hasábjain hirdették, melyik áruházban, mikor találkozhatnak a gyerekek a Télapóval.
1989-ben egészen odáig ment a Mikulás-jelenség „analizálása”, hogy a Családi Intézet (ilyen is volt akkoriban) csoportvezetőnőjével készítettek interjút, aki nyilatkozott arról, jelenleg három Mikulásuk jár fel-alá Pécsen, a város minden lakásának ajtaján kopogtatni és meglátogatni a gyerekeket. A szülők adják le a rendelést, megadják a címet és az adott időpontot. Egy fényképész is csatlakozik a Mikuláshoz/Télapóhoz, akik általában az intézet dolgozói vagy azok hozzátartozói közül kerülnek ki.
„Ők címenként 80-100 forint közötti összeget kapnak, s kilométerpénzt. A múlt évben például egyikük több mint 100 kilométert autózott. Intézetünk egyébként 200 forintot kér a szolgáltatásért.”
A puttonyukban a szüleik által korábban bevitt ajándékokat vitték ki a gyerekekhez plusz 50 forintért, de extra felárért – 130 forint – a cég maga is beszerezheti a cikkeket. Az interjúalany, a szolgáltatás ötletgazdája azt is elmondta, saját gyermeke is 11 évesen saját osztályának Mikulása lesz december 6-án.
Bányatelepekre csak a Télapó jár!
A kommunista-szocialista rendszer erőteljesen a Télapót részesítette előnyben a Mikulással szemben. Egyfelől azért, mert utóbbi egy szentre emlékezik, másfelől azért, mert a szovjetek bevált figurája volt „Fagy Apó”, aki kék-fehér ruhában osztogatta a jót a gyerekeknek.
Hivatalosan 1950 decemberében történt a váltás, ahonnan már Télapó osztogatott minden jót. A december 5-i Dunántúli Naplóban a Két történet a Télapóról című írásban mai szemmel már döbbenetes sorokat olvashatunk.
A sztori Mihály Andrásról szól, akit fia kérlel, hogy meséljen neki a Télapóról.
[su_quote]- Na jól van, jól van – vonta közelebb a fiát. – Hát akkor idefigyelj. A Télapót, amikor én még kisgyerek voltam, akkor Mikulásnak hívták. Mikulás napján, azon az éjszakán körbejárt és az ablakokba kitett cipőkbe ajándékokat rakott. Nagy puttony volt a hátán, jutott volna belőle sok-sok ajándék mindenkinek, de az öreg Mikulást nem engedték el akárhová, csendőrök, rendőrök állták az útját, a szegényemberekhez nem engedték, ide bányatelepre sem jöhetett. (…) Azóta megváltozott a világ, a szovjet katonák elhozták nekünk a szabadságot – hisz ezt tudod te is –, és ma már akárhová eljuthat a Télapó, aki azóta már így nevezi magát, mert ez nem csak szebb név, hanem azt jelenti, hogy a viselője a dolgozók gyermekeinek a barátja.[/su_quote]
A Mikulás-Télapó problematikájával, és a Szent Miklóst övező mondakör homályosságával már hosszasan foglalkoztunk EBBEN A CIKKÜNKBEN.
Forrás: Dunántúli Napló Archívum
Képek forrása: DN Anrchívum, Fortepan
