Idén sem maradhatott el „hátizsákos” utazásunk a Balaton északi partján, és mint mindig, most is igyekeztük az eddig nem látott tájakat, érdekességeket felfedezni a „magyar tenger” körül: ellátogattunk a kőtengerhez, megmásztuk a Hegyestűt, jártunk egy régi malomépületben, ahol sok-sok értékes régiség várta új gazdáit, és még egy lángosozás is belefért – hogy miért csak egy, az élménybeszámolóból kiderül.
Badacsony
Főhadiszállásunk idén is Badacsonytomajban volt, ahol rövid, háromnapos ott tartózkodásunk alatt is jutott szerencsére idő kirándulásra, sétákra, borkóstolóra. Megnéztük többek között Badacsonyban a helyi szőlészeti kutatóközpont telephelyét, ahol pár érdekességet megtudtunk a helyi borokról, az itt termő egyedi szőlőfajtákról, mint amilyen a kéknyelű vagy a budai zöld, olaszrizling, szürkebarát. Előbbi kettő (kéknyelű, budai zöld) a kedvencünk, aki még nem kóstolta: igazán üdítő, friss borok ezek, magas ásványianyag-tartalmuk miatt – nyilván ezt a vulkanikus talajból szívják magukba a kis szőlőtőkék – szinte olyan, mintha sós lenne az ízük.
Vezetett túrákat is szerveznek továbbá a szőlészeti központban, ahol vásárolhatunk nagyobb kiszerelésben is „badacsonyit”, hogy a nyaralás után is eszünkbe jussanak szép emlékeink és a táj.
A Badacsony lábánál lévő Kisfaludy házhoz vezető úton pedig már aranyos kis táblák mutatják be a kirándulóknak a hegy különleges élővilágát: itt fészkel a kövirigó, elő-előbújnak gyíkok, erdei békák, sok a mókus; ritka páfrányokat, virágokat (tarka nőszirom, sziklai ternye) is megcsodálhatunk a hegyen.
Gyulakeszi
Badacsony és Tapolca között félúton található ez a kis „ékszerdoboz”. A faluban, a főút mellett egy régi, kastélyszerű Malomra (Csigó-malom) bukkantunk, ahol nagyjából háromezer négyzetméteren várja az érdeklődőket, leendő tulajdonosokat sok-sok régiség, bútor, ékszer, festmény. Belegondolni is szinte fájó, hogy ezek a tárgyak egykor emberek fontos vagy szeretett holmijai voltak, melyek egész életükben kísérhették őket, otthonukat ékesítették. Mindenesetre ne egy bolhapiacot képzeljünk el, szépen rendezett „tárlat” kapott helyet a malomban.
A faluból egyébként Csobánc várához is eljuthatunk.
Szentbékkálla – Kőtenger
Azt kell mondani, hogy ezt egyszerűen látni kell. A Káli-medence legértékesebb geológiai kincsei ezek a földből, mondhatni a semmiből kimagasló kőcsoportok, melyek a terület kialakulása miatt ilyen egyediek.
Röviden összefoglalva, az egykori vulkanikus utóműködésnek köszönhetően a Pannon-tenger homokja megszilárdult, létrejött a kőzetanyag. Az időjárás hatására, ahogy koptak a kövek, változatos formák jöttek létre, amelyekben ma gyönyörködhetünk Szentbékkálla határában a dombokon.
A területen nagyon különleges a klíma is, kellemes hűvös fuvallatok lengték körbe a természet hatalmas erejével megmunkált ősi köveket. Lenyűgöző az is, ahogy a növények, fácskák, zuzmók, mohák beszőtték őket.
Monoszló – Hegyestű
Ahogy Szentbékkálláról kiértünk a főútra, már meg is láttuk a cápauszonynak látszó tanúhegyet, Hegyestűt. Mint megtudtuk, régen ez a hegy is kúp formájú volt, ám a bazaltbányászat miatt mára csak az említett cápauszony látszik belőle. Viszont épp a bányászatnak köszönhető, hogy feltárult a hegy belseje, és láthatóvá vált az egykori vulkáni kürtőben megrekedt, kihűlése során oszlopokká szilárdult bazalt.
A hegyet autóval is meg lehet (jó lassan) közelíteni, lábánál egy kis parkolóban letehetjük a kocsit, de természetesen akár gyalog is felkirándulhatunk. Mielőtt a kúp tetejére „felmásznánk”, mindenképp nézzük meg a házikóban (a bazaltbánya volt épületében) lévő kiállítást, ahol a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természeti értékeiről, a vulkánok működéséről is tanulhatunk.
A Hegyestű csúcsára felérve pedig páratlan panoráma nyílik a Káli-medencére és a Balatonra, kár lenne kihagyni!
A lángos
Kihagyva a szokásos Tihany – Szántód közti kompozást, arra gondoltunk, hogy inkább körbeautózzuk a Balatont, majd Balatonszemes után a zenélő 67-es úton térünk haza. Előtte beugrottunk az egyik híres lángosozóba is, ahol fejenként 1200 forintért sikerült is ennünk egy sajtos-tejfölös lángost, ami finom volt persze, csak az ára „fájt” eléggé tudván, hogy a kedvelt strandétel előállítási költsége igen csekély alapból – de hát ez a Balaton. (Ennél jobban már csak a badacsonyi vécéhasználat árán döbbentünk le: 250 forintot kérnek el.)
Érdemes sétálni egyet a szemesi kikötőnél is, ahol szépen egymás mellett sorakoznak a kis hajók, vitorlások, közben a partnál kőnek álcázott kacsák pihennek, fecskék repkednek a kristálytiszta víz felett, a nádas apró énekesmadaraktól hangos.
+ néhány látnivaló
Ha a Balatonra készülünk, de nem akarunk sem pancsolni, sem egész napos kiállításlátogatós programot szervezni, nézzük meg a keszthelyi Festetics kastély Pálmaházát, ott jártunkkor egy kis varjú szórakoztatta a közönséget a sok gyönyörű szabadon kószáló szárnyas között, vagy látogassunk el a balatonedericsi Afrika múzeumba, ahol vannak tevék, pici fekete malacok, őzfélék, és bivalyok hemperegnek sármedencéjükben. Ne hagyjuk ki Tapolcát sem, szuper élmény a tavasbarlangban csónakázni, sétálni a Malom-tó partján.
És végül néhány szó a koronavírus hatásairól, mit tapasztaltunk a Balaton-parton. Ami feltűnő volt, az mindenképpen az, hogy sokkal kevesebb nyaralót láttunk, a kempingben, ahol minden évben megszállunk, szintén bőven akadtak helyek, kevesebb volt a kisgyerek és a család is. A boltokban viselnek maszkot az emberek, de máshol szinte sehol, és a távolságot sem igen tartják – látszólag nem aggódik senki a Balatonnál a vírus miatt.
Kalandozásainkat jövőre is folytatjuk, hiszen annyi szépség vár még felfedezésre a csodálatos tó körül. Korábbi cikkeink a balatoni kirándulásokról itt és itt olvashatók.
Íme még néhány kép:
Látkép a Balaton-felvidékre:
Festetics kastély Pálmaház
Afrika múzeum:
Badacsonyból:
Badacsonyi békák:
Kőtenger:
