Ahogy Bayer Zsolt a Magyaridők.hu-n fogalmaz: a Hadházy-ügyben elveszített pere fényes győzelem. Nem meglepő módon ezt még a mindig szépen, elegánsan és udvariasan fogalmazó Hont András is megértette, és meg is írta a HVG elektronikus hasábjain.
A cikk így folytatódik:
Miről is van szó? Arról van szó, hogy a bolsevik-jakobinus-liberális ellenzék egyetlen politikai mondanivalója – azon túl, hogy itt minden rettenetes, és holnap összeomlik az ország – az, hogy a miniszterelnök egy…
Tudjuk, ismerjük a becsmérlő kifejezés genezisét is. Egy árulóvá lett, lelkileg és idegileg tönkrement embertől származik a mondás, aki amúgy évtizedeken át a bolsevik-jakobinus-liberális ellenzék második számú céltáblája volt, ám amint kimondta a fenti varázsszót, megváltást nyert, ugyanis az ő köreikben e matérián keresztül visz az út a megváltáshoz.
S e diabolikus megváltáson átesett szerencsétlen még néhány alkalommal feltűnt e szóval, olykor éjjel, magát összecsinálva, részegen fel is írta a varázsigét a hirdetőtáblákra, a bolsevik-jakobinus-liberális ellenzék pedig felismerte önmagát mindebben, rádöbbent önnön legbelső lényegére ebben a képben és ebben a közegben, így ezt választotta saját emblémájának.
S lett a diabolikus megváltáson átesett szerencsétlen nyomorult káromkodásából összellenzéki védjegy, mondanivaló, varázsige és logó, ím megszületett a bolsevik-jakobinus-liberális ellenzék lelke és reménysége: az O1G.
VII. Konstantint még Zóé Karbonopszina szülte, s bár zabigyerek volt, mégis Porphürogennétosz, vagyis „Bíborbanszületett”. A mi ellenzékünket Simicska Lajos szülte, ők a „spermagennétoszok”. S Tordai Bence meg is fogalmazta, össze is foglalta önnön lelkiségüket, lényegüket, származásukat: „Szellemes és szórakoztató ez az O1G, van egy közösségteremtő ereje, (…) erőt mutat és jelenlétet.”
Így. S már majdnem úgy lett, hogy végképp feloldódnak ebben a közösségben és ebben a közösségteremtő erőben (mindenki abban oldódik, amiben jól érzi magát), és erre jön a bíróság, és nekifog vaddisznót kergetni álmaik spermalugasában. Történt ugyanis, hogy a bíróság egy jogerős ítéletben kimondta, e sorok írója köteles 300 ezer forintot fizetni Hadházy Ákosnak, továbbá köteles bocsánatot is kérni tőle, amiért annak nevezte, ami a bolsevik-jakobinus-liberális ellenzék lelke, lényege és közösségteremtő ereje.
Most már teljesen lényegtelen és mellékes, hogy nem neveztem annak Hadházy Ákost, amiben amúgy ő éppen feloldódik, lubickol, s ami az ő közösségteremtő ereje, szíve-lelke. Nem neveztem annak, mindössze szembesítettem a fogalom sértő voltával, amikor megkérdeztem zoknistoppolóját, Szél Bernadett elvtársnőt, a spermagennétosz közösség másik oszlopos tagját, mit szól a híveik azon transzparenséhez, amelyre ez vagyon írva: „Orbán g…, Áder nyeli”. S hogy vajon nekik hogy esne, ha ezt látnák átvonulni a városon: „Hadházy g…, Szél Detti nyeli.”
Nos, ez volt az én bűnöm a független bíróság szerint.
S e bűn megállapításához persze szükség volt arra, hogy a spermagennétosz közösség tagja, az ebből a közegből erőt mutató zokniherceg, Hadházy Ákos elmenjen a bíróságra, és feljelentsen engem ezért a felvetésért. Remélem, értik ezt a morális magasságot: Hadházy ott menetel az O1G logó mögött, alatt és mellett, büszkén vallja ennek nagyszerűségét és közösségteremtő erejét, aztán hazamegy, zoknit vált, és elfárad a bíróságra feljelenteni engem, amiért vélelmezése szerint megsértettem őt a gével. Van ennek a fajta lénynek is neve, de nem írom le, ugyanis megfogadtam, soha többé nem írok le egyetlen csúnya szót sem, sehol, mert mostantól így kell lázadni ezek ellen.
Tehát Simicska Lajos gyermeke, Ákos, miután átélte a közösségteremtő erőt, elszaladt és feljelentett. S ekkor jött a független magyar bíróság! S intelmük gyorsan, nyersen ért, az Ákos–Detti-plakátért: fizessek és kérjek bocsánatot. A legfontosabb pedig az indoklás, ezt szó szerint idézzük: „A kifejezés jelentős nyilvánosság előtti használata pusztán az érintett megalázását, emberi mivoltának sárba tiprását eredményezi.”
Tökéletesen megértettük. Bár ezt tudtuk eddig is. A bolsevik-jakobinus-liberális ellenzék létezésének éppen ez az egyetlen célja, vagyis hogy megalázzanak bennünket és sárba tiporják emberi mivoltunkat. Mindehhez pedig azt a premisszát alkalmazzák, hogy ezt nekik szabad és lehet, ellenben nekünk szigorúan tilos! S a jelen helyzet sajnos az, hogy a független bíróság ehhez készségesen asszisztál.
Ma a bolsevik-jakobinus-liberális ellenzék az O1G logó alatt téblábol szerte az országban, falra írják, hóba írják, égre vetítik, sikkantgatva élvezik, a sajtójuk szintúgy ezen örömködik, ha kicsit elunják, a változatosság kedvéért „bajszos szaroznak” és „bajszos f…oznak”, így teremtik meg a közösségüket, ebben látják az erőt, szerintük ez szellemes és szórakoztató. Majd szörnyülködnek, ha bárki merészeli ugyanezt mondani rájuk; vagy nem is mondja, csak szembesíti őket önmagukkal.
Akkor szörnyülködnek, átkozódnak és felháborodnak, ha csúnya szót hallanak magukról, a bíróság pedig ítél. Mert a permanens gézők bíróságra rohangálnak, ha gézik őket vagy ezt vélelmezik. És létrejön az az állapot, amely szerint ma Magyarországon minden közjogi méltóságot, kormánypárti politikust és újságírót lehet e jelzővel illetni, továbbá bármely más ocsmánysággal is, ellenben az ellenzéki politikusokat tilos bántani, róluk nem lehet csúnyákat mondani. És ezt a független bíróság szentesíti.
Nézzünk csak hirtelen egy másik példát!
Ungár Klára lebuzizza Kocsis Mátét. A független bíróság ítélete szerint ezt Kocsis Máténak tűrnie kell, különben is, senkit sem lehet megsérteni azzal, hogy lebuzizzák. Terry Black lebuzizza Vona Gábort. A független bíróság ítélete szerint ezt Vona Gábornak nem kell tűrnie, a lebuzizás olyan sértés és érdeksérelem, amelyért bizony kártérítés jár, és Vona Gábor hatmillió forintot nyer. Igen, amiért lebuzizták.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy a független bíróság a legkisebb fennakadás nélkül meg tudja magyarázni, miért e kettősség. Erre való a jog. Adott két ugyanolyan státusban lévő politikai aktor, közszereplő, mindkettőt lebuzizzák, az egyiknek ezt tűrni kell, a másik hatmilliós kártérítést nyer – és majd a bírók meg az ügyvédek megmagyarázzák. Miképpen persze a sajtójuk is.
Én viszont nem vagyok biztos benne, hogy ez helyes így, s abban még kevésbé, hogy ezt tűrni kell. Minden ilyen esetben – miképpen az ellenem hozott ítélet esetében is – erősen felmerül a gyanú, hogy a független bíróság politikai alapon ítélkezik, imigyen megsértve nem pusztán a jogot és az igazságot, hanem a hatalmi ágak szétválasztásának elvét is. Ilyen esetben pedig helye van az ellenállásnak, még akkor is, ha amúgy törvénytisztelő állampolgárként vallom, hogy a bíróság ítéletét mindenkinek be kell tartania.
Csakhogy azt is világossá kell tenni, miszerint állampolgárként nem vagyok köteles eltűrni a nyilvánvaló és égbekiáltó igazságtalanságokat, a joggal történő visszaélést, hogy ne mondjam, a bíróságok packázásait. Pontosan ezért döntöttem el a következőt: a Hadházy Ákosnak kötelezően megírandó bocsánatkérésemet megírtam, és a napokban letétbe helyezem egy közjegyzőnél.
Ám mindaddig nem vagyok hajlandó közzétenni, ameddig az ellenzék nem kér bocsánatot a miniszterelnöktől, a köztársasági elnöktől és mindazoktól, akiket a nevezetes kifejezéssel illettek az elmúlt években. Hogy miért? Azért, mert a bíróság szerint: „A kifejezés jelentős nyilvánosság előtti használata pusztán az érintett megalázását, emberi mivoltának sárba tiprását eredményezi.”
És ez nem lehet egyirányú utca. Ez vagy mindenkire vonatkozik, vagy nem vonatkozik senkire sem. Nincs harmadik lehetőség. Persze az ellenzék nem fog ilyesmin töprengeni. Nekik ugyanis ez a közösségteremtő erejük, nekik ez a szellemes és a szórakoztató. Ezért legfőbb ideje, hogy legalább a bírók elkezdjenek ezen töprengeni. Csak a becsület és az igazság végett. Mert elvileg nekik ez a közegük.
