Sokan csak álmodni merünk egy olyan munkáról, ahol egész nap egy alpesi kötélpályán, gumiköteles ugrálóasztalon vagy bobpályán kell dolgoznunk. Spannenberger Richárd munkája ilyen, napja hálás mosolyokkal, izgatott nevetéssel és adrenalinnal teli. A Mecsextrém Park udvari részének mutatványos és berendezés-kezelő animátorával beszélgettünk.
[su_note]Cikksorozatunkban olyan pécsi munkákat mutatunk be, melyekre sokan vágyakoznak a négy fal közül! Korábban már beszámoltunk a napsütötte wakeboard-pályán dolgozó Pataki Ákos álommelójáról.[/su_note]
– Milyen érzés egy kalandparkban dolgozni?
– Nagyon szeretem! Teljesen más, mint egy irodában, vagy egy gyárban. Az emberek ide szórakozni jönnek, kiereszteni a gőzt, emiatt mindig jó a hangulat.
– A park mely részén dolgozol?
– A Mecsextrém Park udvari részén, ahol van kalandvár, gumiköteles ugrálóasztal, mezítlábas tanösvény, kötélpiramis, ugrálódomb, rodeó bika, 3D-karika, petanque- és gokartpálya. Újdonság lesz idén, hogy beüzemeljük a hófánkpályát.
– Milyen feladatokat látsz el nap mint nap?
– Vannak rendezvények, amiket le kell vezényelnünk, de fogadunk tréningekre, szülinapokra vagy lánybúcsúkra, legénybúcsúkra is csapatokat. Ezekre az eseményekre mi találjuk ki a feladatokat, ami szintén egy izgalmas teendő. Mindemellett az érkező vendégeket kell elkalauzolnunk a kalandparkban, az ő biztonságukat őrizni, a hangulatot megadni.
– Nem nehéz egész nap a hangulatfelelős szerepében lenni?
– Egyáltalán nem az! Mint mondtam, az emberek ide szórakozni jönnek, a jókedv pedig nagyon ragadós! Ha valaki letört, a kollégák biztos felvidítják, a vendégekkel együtt dolgozni pedig mindig nagyon élvezetes.
– Hogy kerültél a kalandparkba?
– Nehezen hihető, de nagyon sorsszerű volt az idejutásom. Már éppen eldöntöttem, hogy elutazom Londonba szerencsét próbálni, de még elküldtem az önéletrajzomat a Mecsextrém Parkba. Pont, mielőtt nyakamba vettem volna a világot, jött a hívás, hogy jöjjek be egy elbeszélgetésre. A második körös, kalandparkos „meghallgatás” után pedig engem választottak a posztra.
– A szezonális munkák hátránya, hogy van pár „üres” hónap. Hogy viseled ezt?
– Áprilistól novemberig van nyitva a park, de van, hogy márciustól már fogadunk osztályokat, csoportokat. A maradék néhány hónapra mindenki megoldja magának a megélhetést, de legtöbben pihenésként fogjuk fel a szabadabb időszakot, hiszen főszezonban reggel 9-től este 7-ig dolgozunk és eszeveszett a pörgés.
– El tudsz képzelni ennél jobb munkát?
– Biztos vannak ennél jobb munkák, de nem ismerem ezeket. Sok helyen kipróbáltam már magam, de érzem és látom, hogy a sors is úgy akarta, hogy én itt dolgozzak.
– Vannak a munkádnak nehéz pontjai?
– A felelősség az egyetlen, amit komolyabban kell venni, minden mást lazán, játékosan kell felfogni nálunk. Egy zárkózott vagy félős vendégnek már az is rengeteget számít, hogy vidáman köszöntjük.
– Mit üzensz a négy fal között dolgozó pécsieknek?
– Ha valamire, akkor szabadidős élményekre érdemes áldozni időt és energiát! Mindegy, hogy mit csinál az ember, csak mozduljon ki!
