Lubickolás a medencében, kemény munka edzések és versenyek közben, gyerekek kacaja és néha sírása, jobb és rosszabb napok, egy nagy család és maga a boldogság. Ezeket mind jelenti a munka a pécsi Piranha Vízihoki Sport Egyesületnél. Lássuk, miért döntött tehát úgy Kárpáti Emma, hogy tanulmányai mellett a vízihokisokat edzi.
[su_note]Cikksorozatunkban olyan pécsi munkákat mutatunk be, melyekre sokan vágyakoznak a négy fal közül! Korábban már beszámoltunk a napsütötte wakeboard-pályán dolgozó Pataki Ákos álommelójáról, illetve Spannenberger Richárd kalandparkban töltött munkanapjairól is.[/su_note]
– Hogy jött a vízihoki?
– Tíz évig versenyszerűen úsztam, majd mikor abbahagytam, éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. Mészáros Andor, a Szigetvári Buborék Alapítvány edzője mutatta meg nekem először ezt a sportot. Aztán úgy hozta a sors, hogy egy táboroztatás alkalmával a táborozó gyerekek adtak korongot és ütőt a kezembe, megtanítottak az alapokra. Szerelem volt elsőre. Kicsivel később a női csapattal versenyre is mentem külföldre.
– Mit csinálsz pontosan?
– Eddig délelőttönként az egyetemen voltam, ahol sportszervezést tanultam és elintéztem az ügyes-bajos dolgaimat, majd este edzést tartottam. Épp a napokban fogom elkezdeni a munkámat a Magyar Honvédségnél műveleti tartalékosként Pécsett, már nagyon izgatott vagyok. A vízihoki esetében főként az utánpótlással foglalkozom, de felnőtt edzéseket is tartok. Először mindenkinek jól meg kell tanulni úszni, majd az uszonyt használni. Aztán jönnek a különböző lövések, technikák. Felnőtt edzések előtt egyébként mindig is fontosnak tartottam, hogy fél órával előbb találkozzunk és beszélgessünk egy kicsit egymással. Edzés után is gyakran beülünk valahová együtt.
– Sokan űzik ezt a sportot?
– Magyarországon nem annyira népszerű, inkább külföldön. Négy magyar városban, Pécsett, Szigetváron, Dunaújvárosban és Budapesten vannak vízihoki-egyesületek. Pécsett körülbelül húsz-harminc ember hódol ennek a sportnak. A gyerek és felnőtt csapatok is általában vegyesek, tehát fiúk és lányok is tagok. A korosztály is elég szórt, a felnőtt csapatban van tizenhét éves és harminc fölötti is. Az utánpótlás jelenlegi bázisa Szigetvár, ahol Mészáros Andor vezeti a klubot. Pécsett pedig nemrég indult az ingyenes vízihoki-tanfolyam, amin péntek délutánonként bárki részt vehet. Eszközöket és felszerelést biztosítunk és az edzéseket jómagam, illetve Sarlós Kázmér tartjuk. Az övé az edzéseken a technikai rész, az én reszortom az állóképesség.
– Mi a legjobb ebben a sportban, az edzői munkádban?
– Mivel kevesen vagyunk, nem számít, honnan jöttél, egy nagy család részének érezheted magad. Mindenki ismer és támogat mindenkit, segítjük egymást. Emellett azért szeretek gyerekekkel foglalkozni, mert ők a jövő. Nagyon fontos, hogy egy gyerek megismerkedjen valamilyen sporttal, engem is sok mindenre megtanított a sport, a szorgalomra és a kitartásra. A csapatsport pedig még különlegesebb, örülünk egymás sikerének és együtt éljük meg a kudarcot is. Vannak biztosan negatívumok is, de ebben a sportban én eddig még csak pozitívumot láttam.
– Mitől álommunka a tiéd?
– Úgy gondolom, ez egy olyan közösség ahol mindenki önmaga lehet. Még a versenyeken is tudunk egymásnak örülni és egymást ünnepelni. Illetve nagyon jó érzés, mikor visszajelzést kapok arról, hogy megérte egy-egy táborba vagy edzésre eljönni, mert jó élményeket szereztek a sportolók. Ezek miatt boldognak érzem magam, és nekem az álommunka azt jelenti, hogy valaki – szinte mindig – boldognak érzi magát aközben, amit csinál. Nyilván nem lehet valaki állandóan jókedvű, de ha már az idő nagy részében az, akkor valóban megtalálta a neki való munkahelyet.
[su_box title=”Mi az a vízihoki?” style=”soft” box_color=”#26b73d” radius=”2″]A vízihoki víz alatt játszott csapatjáték. A medencében két csapat küzd egymással, a játékosok célja, hogy egy ütő segítségével a kapuba juttassák a korongot. A vízihoki a medence alján zajlik. A játékot egy ólommal „töltött”, jéghokikorong-szerű tárggyal játsszák. A koronghoz csak a vízihokiütővel szabad hozzáérni. Két védőfelszerelés is a játékos kötelező viselete. Az egyik a vízilabdából már jól ismert, füleket is védő sapka. A füleken kívül nagyon fontos a kéz védelme, erre kesztyűt használnak. A játékosok ezek mellett búváruszonyt viselnek a lábukon, és egy búvármaszkot a fejükön. Búvárpalackot nem használnak, a levegőt a felszínen veszik, ezért egy körön belül jó néhányszor fel kell jönni a felszínre.[/su_box]
