Fergeteges falusi bohózat, Rideg Sándor: Indul a bakterház című regényének színpadi változata látható a Pécsi Nyári Színház idei utolsó produkciójaként a Káptalan utcai szabadtéri színpadon. Böhm György rendezésében augusztus elején hat alkalommal tűzik műsorra e keserédes komédiát, amely ősztől a Pécsi Nemzeti Színház repertoárját gazdagítja.
Burleszkfilmbe illő hajsza kellős közepébe csöppenek. Tűzoltó zenekari rezesbanda fújja a talpalávalót, futás erre, menekülés arra, pillantás a szoknya alá, kukkantás a fazékba. „Köszönöm, rendben! Most nézzük a gombócevős jelenetet! – szól a rendezői instrukció. Böhm György irányításával zajlanak ugyanis a Pécsi Nyári Színház következő bemutatójának, az Indul a bakterház című bohózatnak a próbái a Káptalan utcai szabadtéri színpadon. Nemsokára a házi szellem képében kísértő gézengúz is feltűnik a düledező bakterház padlásán, hogy újabb lendületet adjon a cselekménynek. Tíz perc is elég a bizonyossághoz: mozgalmas, látványos, helyzetkomikumok sokaságát felvonultató előadás van születőben.
– Tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor a Budapesti Kamaraszínház irodalmi vezetője és dramaturgja voltam, felkértük Tímár Pétert, rendezzen a teátrumunkban. Szabad kezet kapott, s ő az Indul a bakterházat választotta. Akkor írta meg Rideg Sándor regényéből e színpadi játékot – idézi az ezredforduló utáni időket Böhm György. – A darab születéséhez ily módon van közöm, de most, itt Pécsett állítom először színpadra.
– Nem istenkísértés ez? A néző óhatatlanul összehasonlíthatja a filmben látott nagyszerű alakításokat a mostaniakkal.
– Sok helyütt műsorra tűzték már ezt a remek falusi bohózatot, és bebizonyosodott, hogy mindig vannak, születnek, felnőnek olyan színészek, akik át tudják venni ezeket a szerepeket, a maguk képére formálják, s olyan egyedi ízzel-színnel gazdagítják a karaktert, hogy teljes értékű alakítás születik. A nézőnek nem támad hiányérzete, így nem is kezd összehasonlítgatni. Itt van például a bakter életre keltője, Besenczi Árpád, aki egyszerűen varázslatos! Ahogy a színházi szlengben mondani szokás, pofán csapta a szerep. Már őmiatta is érdemes volt színpadra állítani, de ugyanígy sorolhatnám Stubendek Katalint Borcsa szerepében, Koncz Pétert, aki a történet szikár Banyájaként van markánsan jelen, s persze a két Bendegúzt, Nagy Bencét és Rónai Bálintot, akik felváltva játsszák a gézengúz tehénpásztort. Komoly szereplőválogatás után maradtak fenn ők a rostán. Más-más karakterek, így alakításaik sem egyformák, javasolnám is a közönségnek, hogy mindkettejüket nézzék meg. Érdemes! És itt még hosszan sorolhatnám az összes többi szereplőt is, mert valamennyiükkel mámoros boldogság volt együtt dolgozni. Nem is dolgozni, pontosabb, ha azt mondom: játszani!
– Miféle tükröt tart elénk ez a falusi história?
– Az élet tükrét. A mi előadásunkban Rozi tragikusabb figura, csúnyán elbánnak vele. A bakter drámája is ismerős: van felesége, Borcsa, ő mégis mást szeret: Rozit, aki azonban a lókupeccel készül összeházasodni. Pont, mint az életben. Alapjában persze roppant mulattató falusi mese ez, amely Bátonyi György nagyszerű díszletei között és Túri Erzsébet karakterformáló jelmezeiben elevenedik meg. A látványos verekedések, csetlések-botlások, esések és a csipetnyi tánccal is fűszerezett mozgásvilág ugyancsak fontos része a produkciónak, ezért volt külön koreográfusunk is Vincze Balázs balettigazgató személyében. De száz szónak is egy a vége: az Indul a bakterház nézőinek olyan előadást ígérhetek, amely vérbeli szórakozást nyújt, de el is gondolkodtat, s a kacagás mellé csöppnyi keserűség is vegyül. Ám annál jobbat nevethetünk az élet visszásságain!
