Nem unatkozik mostanában a PVSK-Füszért trénere, Bereczki Miklós. A 10 éves kora óta vízilabdázó, egykori BEK-győztes edzőnek ugyanis néhány nappal a szezonkezdet előtt született meg második gyermeke. A nyári szünet alatt ugyanakkor a pécsi csapat kerete alaposan megváltozott, ráadásul a nemzetközi szövetség több új szabályt is alkotott az új szezonra.
-Miként indult a karrierje?
-A KSI-ben tanultam meg a játék alapjait. Az igazi felnőtt karrieremet azonban 1990-ben kezdtem meg a Budapest Spartacusban, amelynek 2004-ig voltam tagja, bár az egyesület neve közben megváltozott. Az utolsó évem viszont remekül sikerült a csapatnál: megnyertük a bajnokságot és felértünk a klubvízilabda csúcsára is: elsők lettünk a bajnokok ligájában. Ezen kívül háromszor lettünk elsők a magyar pontvadászatban, kétszer pedig ezüstérmet szereztünk a BEK Final Four-jában.
-Ezt követően külföldön folytatta a játékot.
-Az akkor virágzó olasz bajnokságban töltöttem el 3 szezont, majd hazatértem és a Pécshez szerződtem két évre. Utána Franciaországban is pólóztam, de az már elég komolytalan volt. Ekkor azonban kaptam egy remek lehetőséget Kaposváron: játékos-edzőként – azaz egyszerre trénerként és játékosként – számítottak rám. Komoly kihívásnak éreztem, hiszen nekem kellett összeállítani a csapatot is.
-Tapasztalata bőven volt. Gyorsan beleszokott az edzői szerepbe?
-Kemény feladat előtt álltam, hiszen az előző év másodosztályának 13. helyezettjét 2-3 szezon alatt kellett feljuttatnom az élvonalba. Meglepetésre azonban már első próbálkozásra megnyertük az OBI/B-t. A következő évben pedig szintén kiválóan szerepeltünk: 9. helyen végeztünk. Az ezt követő, 2012-2013-as szezonban ugyanazt a munkát folytattam, de nem jöttek az eredmények, ezért decemberben kirúgtak. A PVSK azonban látott bennem fantáziát: év végéig a csapat játékos-edzője lettem.
-Milyen érzés volt, hogy a Kaposvár elleni, kiesésről döntő meccsen épp az Ön góljának köszönhetően maradt bent a pécsi csapat?
-A sors pikantériája, hogy 8 másodperccel a vége előtt számunkra bentmaradást érő gólt lőttem volt klubom ellen, ahonnan néhány hónappal azelőtt küldtek el. Ráadásul ez volt az utolsó meccsem és az utolsó gólom profi karrierem során. Jó zárás volt. Azért nem bántam, hogy a Kaposvár egy szövetségi döntés értelmében bent maradhatott az első osztályban. Nem szerettem volna, hogy romba dőljön, amit felépítettem.
-Néhány játékost azonban magával hozott Pécsre. Miben lesz más az idei PVSK?
-Fiatalabb a csapat, mint a tavalyi és többen is lesznek idén a keretben. Ettől azt várom, hogy mozgékonyabbak leszünk. De nem csak egymást kell megszokniuk a játékosoknak, hiszen sok új változás született a vízilabdában. Néhány elsőre igencsak furcsának hangzik. De aki már eltöltött néhány évet a póló világában, az tudja: minden azon múlik, hogy a bírók miként értelmezik ezeket a szabályokat. Egyelőre azonban úgy látom, hogy az újdonságok nem válnak a vízilabda előnyére.
-Hogy érzi magát Pécsett?
-Jelenleg a második gyermekem születése miatt sokat utazok Budapest és Pécs között, de hamarosan ők is leköltöznek hozzám. Szeretem a várost, már első alkalommal is nagyon tetszett, szívesen jöttem ide vissza. Igyekszem felvenni a helyi ritmust, a nagyobbik fiamat már Pécsre írattam be óvodába. Ha pedig sikerül benntartani a csapatot, akkor jövőre is örömmel folytatom itt a munkát.
-Sikerülni fog?
-Én a 10. helyet céloztam meg, de a 11. pozícióval sem lennék elégedetlen. Ez alatt már a veszélyzóna található, hiszen az utolsó két csapat automatikusan kiesik, a 12.-nek pedig osztályozót kell játszania. Úgy gondolom azonban, hogy a honi topcsapatok mögé azok az együttesek érhetnek oda, akik leghamarabb tudnak alkalmazkodni az új szabályokhoz.
