Hatalmas szenvedélyek képesek megszólalni Király Csaba ujjai alól, ám ez az érzékeny, finom lírát sem szorítja háttérbe. Mindezt a tavalyi Haydn-sorozatot követő idei, tavaszi Schumann-Chopin zongoraciklusának hétfői zárókoncertjén is megtapasztalhattuk.
A koncerten a zongoraművész előadásában Robert Schumann 1838-ban írott nyolc kis kalandos történetének három remek darabja a „beszédesen daloló” Schumannt állította elénk. A szerző jellemzésével „Tréfák, Egmont-történetek, családi jelenetek szülőkkel, lakodalom, egyszóval sok kedves dolog” zenei ábrázolását fölvállaló programból Király mind a földhözragadt tánckaraktereket, mind a Chopint megidéző légies éterieket elénk varázsolta. A művész nem maradt adós a humor megnyilatkozásaival és a záródarab drámai feszültségének kibontásával sem.
Király Csaba Frederic Chopin négy rövid, lélekrajznak is felfogható, 1834-42 között írt impromtujét is megszólaltatta. Közülük leginkább a Fisz-dúr balladaian komoly, valamint a népszerű cisz-moll (1834) Lisztet idéző bravúros, mégis „költőien improvizatív” előadása volt magával ragadó.
A koncert második felét az f-moll fantázia rendkívül összefogott, mégis ihletett előadása nyitotta, s a népdalszerű Bölcsődal átvezetése után a zenekarkíséretes formában is rendkívül népszerű Andante spianato és nagy polonéz zárta.
Az előadó e részben felmutatta Schumann-Chopin sorozatának minden eddig erényét: a költőien megfogalmazott, túlzásoktól mentes líraiságot és a „hegyeket mozdítani képes” drámaiságot, magától értetődő virtuozitást.
Ezek miatt is várhatjuk érdeklődéssel a tervezett őszi folytatást, mellyel e két, „Liszt felől megközelített”, 200 éve született zongoraművész-zeneszerzőt, a nem eléggé ismert Schumannt és a sokszor félreismert Chopint igyekszik bemutatni a zongorista. Aki ugyan kottából játszik, de lélekből.
