Sok mindent megteszünk egy kapcsolat vagy házasság működéséért: elpakolunk a párunk után, esetleg megnézünk vele egy focimeccset. Megbocsájtjuk neki, ha elfelejtette az évfordulót, vagy elaludt a kedvenc filmünkön. Ám egyesek minden botlás felett szemet hunynak. Ők a társfüggők.
Ki a függő?
A társfüggőség legjellemzőbb érzései a gondoskodásra való igény, a másikhoz tapadás és a magánytól való félelem. Ezek az emberek az örökös lelki kielégületlenség állapotában vannak. Feladják saját személyiségüket, és egész lényüket – mondja Pozsgainé Dömös Diána, a Társak Tanácsadó Központ klinikai szakpszichológusa. Minimálisra csökkentik az igényeiket, és mindent megtesznek azért, hogy a másiknak megfeleljenek. Azaz nem tartják meg önálló életterüket, nincsenek hobbijaik, szinte minden idejüket a partnerükkel akarják tölteni.
Egyik legrosszabb tulajdonságuk pedig az, hogy párjuktól is elvárják ugyanezt a viselkedést. Hatalmas viták kerekedhetnek például abból, ha az illető külön programokat szervez magának.
Női „betegség”
A tapasztalatok azt mutatják, hogy bár a férfiak között is előfordul, a kóros kötődésre mégis leginkább a nők hajlamosak. Ennek társadalmi okai is lehetnek, hiszen a lányokat sokáig arra nevelték, hogy a férfiaktól mindent el kell tűrni. Ma már nincs ez a nyomás, így ilyen önfeladó kapcsolatba általában azok a nők kerülnek, akiknek a személyisége nem elég érett, és nincs pozitív énképük, értéktelennek tartják magukat.
Lelki problémák és rossz családi minta
Több oka is lehet annak, ha valakiből társfüggő válik. A túl szigorú nevelésnek például általában tipikus következménye, hogy a gyermekből nem lesz önálló személyiség, és felnőtt korában is szüksége lesz a függőségi viszonyra. Ők lesznek azok, akit a szülőknek életük végéig segíteniük kell, mert ha nincs jelen egy társ, akkor egyedül nem tudják megoldani még a hétköznapi gondokat sem.
Gyakran lesz kórosan kötődő az a gyerek is, akinek az egyik szülője, többnyire az apja szigorú, merev szabályokat hozott, és azokat akár erőszak árán is be kellett tartani – teszi hozzá a szakember.
A társfüggő kapcsolat alapmintája mégis az anya-gyerek viszony. Azoknak a nőknek a gyermekei lesznek könnyen társfüggők, akiknek a viselkedését az otthonosságra, bensőségességre törekvés határozza meg. Ahol az anya annyira segítőkész, önzetlen magatartású, hogy háttérbe szorítja saját igényeit, és szinte feloldódik a másik ember szolgálatában.
Tipikus társfüggők azok a nők, akik a külvilág számára érthetetlen módon akkor is ragaszkodnak egy rossz kapcsolathoz, ha abban nem elégülnek ki alapvető igényeik. Ha kell, inkább saját szükségleteiket adják egyre lejjebb és lejjebb. Sokszor még a fizikai agressziót is elviselik.
Épp ezért jellemzőbb, hogy előbb vagy utóbb a másik fél akar menekülni a fojtogató viszonyból. Szakítani azonban nem könnyű. A veszteséget ugyanis a társfüggők sokkal nehezebben viselik, hiszen ők csak a partnerükhöz képest léteztek, és fogalmuk sincs, kik is ők valójában. Gyakran látjuk az ilyen embereknél, hogy egy szakítás után hamar újabb kapcsolatba menekülnek, hiszen gyakorlatilag képtelenek egyedül lenni.
Te is függő vagy?
Minden szerelmi kapcsolatban természetes, hogy a partnerek kölcsönösen függnek egymástól. Teljesen normális, sőt szükséges érzés az is, ha a társunkkal jobban érezzük magunkat, mint nélküle. Ám előfordul, hogy észre sem vesszük, mennyi mindent feladtunk egy másik emberért. Épp ezért érdemes időnként feltenni néhány kérdést a kapcsolatunkat illetően.
- kielégülnek benne érzelmi igényeink?
- megfelelő-e számunkra a szexuális kapcsolat?
- tudunk-e őszintén beszélgetni?
- küzd-e partnerünk bármilyen függőséggel (alkohol, szerencsejáték, szex, gyógyszer, kábítószer, munkamánia, kóros internet-használat stb.)?
- elszenvedünk-e verbális vagy akár fizikai agressziót?
Van segítség
A gyerekkorból hozott „tanult tehetetlenség” csak abban az esetben változtatható meg, ha a személy elhiszi magáról, hogy képes a változásra – mondja a pszichológus. Az önismeret és a személyiségfejlesztés a megfelelő és elengedhetetlen eszköz arra, hogy egy társfüggő képes legyen „egészséges” kapcsolatot létesíteni egy másik emberrel.