Pécs legszebb terén van egy divatszalon. Csupa fény, csillogás, elegancia. Az a típusú üzlet, ahol minden nő megáll egy pillanatra, hogy megcsodálja a folyton megújuló kirakatot. Gyönyörű ruhák, csodaszép kelmék pompáznak Klotcz Edit szalonjában.
Az üzletbe lépve az ember akaratlanul is zavartan végigtekint saját öltözékén. Kellemes azonban a csalódás. Szigorú tekintetű, kosztümös nő helyett egy törékeny, nyugodt hangú fiatal nő siet a segítségünkre és a feszengés egy pillanat alatt elszáll. Klotcz Edit, a Kloé Szalon tulajdonosa kedvesen vezet körbe az üzletben, büszkén mutatva új kollekcióját.
– Most már nem csak alkalmakra, hanem hétköznapokra is tervezünk, ez nagy öröm nekem – mondja Edit, a szalon megálmodója, a modellek tervezője.
– Kinek készíted a ruháidat, kik a vendégeid?
– Bárkinek, aki nő és szereti a csinos ruhát, a szalagavatós lányoktól, a büszke, keresztelőre készülő nagymamákig, bárkinek. A cél, hogy aki belép ide, megélhesse nőiességét, álmait és egy szürke esős délutánon is mosolyogva távozzon.
– Akinek ilyen üzlete van, az nagyon szerencsés, talán családi örökség ez a szalon?
– Igen, az élethez, illetve a sikerhez szükség van szerencsére, nagyon, de nagyon sok munkára, hitre és kitartásra. Nálam ez nagyon kis korban kezdődött. A nagymamám francia szabó volt, és egész nap dolgozott. Én pedig rengeteg időt töltöttem nála; a szabászasztal szélén könyököltem és figyeltem. Ha valamit nem értettem, megkérdeztem, közben pedig ruhákat varrtam a babáimnak. A szakma szeretete tehát valóban családi örökség, a ma működő üzlet azonban a saját munkám gyümölcse. Persze sokat köszönhetek a férjemnek és édesanyámnak is, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy az álom valóra váljon.
– Mégis hogy jutottál el addig, hogy saját szalonod legyen Pécs szívében?
– Az egész egy biciklitárolóban kezdődött még huszonévesen. A panelházban, ahol laktunk, meggyőztük a szomszédokat, hogy egy kis bérletdíj fejében adják ki nekem az egyik biciklitárolót. Nagy nehezen belementek, én pedig elkezdhettem a varrogatást az alagsori műhelyben.
– Mi volt a marketingstratégiád?
– Az igényes munka, a vendégeim öröme. A szép ruhák eladják magukat. A nagy áttörést, egy menyasszonyi ruha készítése hozta meg. Biztosan emlékeznek az olvasók a Guns N’ Roses November Rain című klipjére. Az ebben szereplő lány egy nagyon extrém, elől rövid, hátul hosszú menyasszonyi ruhában vonul be a templomba. Ezt kellett elkészítenem egy ismerősünk esküvőjére. Ilyen ruhát akkoriban nem lehetett kapni, vagy bérelni Magyarországon. Tartottam a feladattól, de aztán annyira jól sikerült, hogy az esküvőn mindenki a ruháról áradozott. Ettől kezdve pedig annyi megrendelésem jött, hogy kénytelen voltam átköltözni egy nagyobb műhelybe.
– Akkor innentől már minden simán ment?
– Dehogy. Természetesen akadtak nehézségek. Volt olyan időszak, hogy az épület átépítése miatt – ahol a szalon ma is található – a vendégek létrán másztak fel az emeleti üzletbe. Most visszagondolva már vicces, ahogy a vevők tűsarkúban botorkáltak lefelé a báli ruhájukat szorongatva, de akkor nagyon nehezen bírtuk ki azt a pár hónapot. Aztán 2010 novemberében, az EKF évében nyerte el az üzlet mai külsőjét. Nagyon boldog voltam, hogy végre egy hatalmas kirakatot tehetek tele felöltöztetett próbababákkal.
– Két iskolás kislányod van. Hogy bírod mellettük a tempót?
– Szervezés kérdése a dolog. A férjemmel megosztjuk a gyerekekkel kapcsolatos feladatokat. Bár mindketten sokat dolgozunk, hiszünk abban, hogy nem csak az együtt töltött idő mennyisége, de a tartalom is nagyon fontos. Vannak olyan szokások, amikhez ragaszkodunk. Ilyen például a közös vacsora, ahol mindenki elmeséli, ami aznap történt vele. Ilyenkor kizárjuk a világot, és csak egymásra figyelünk.
[frame]
Klotcz Edit korán reggel a Mecseken fut, és sokszor már akkor a szalon tervezőasztalánál nézi át a legújabb szabásmintákat, amikor a pékek nyitnak az ébredező belvárosban. Két gyerek után is megőrizte alakját, tele van energiával, és sikeres vállalkozást vezet. Amikor a titkáról faggattam, csak annyit mondott, a divat a hobbija, az élete, így a munka nem csak fáradtság, de feltöltődés is egyben.
[/frame]
