Fizikus szeretett volna lenni, mégis orvos lett. A Somogy megyei Csurgó városának szülötte, Bódis József a hormonok, a sikerélmény és a kutatás lehetősége miatt lett szülész-nőgyógyász.
– Sok mindentől undorodott, mégis orvos lett. Miért?
– Nem szerettem a vér látványát. Minden olyasmitől viszolyogtam, ami a betegséggel, a halállal volt összefüggésben. Édesapám tizenkét gyermekes kisparaszti családból származott. Az ő feladata volt az, hogy szakmát tanuljon, így lett előbb cukrász, pék majd szakács. Nekem pedig az volt a küldetésem, hogy diplomás legyek, nem voltam ugyanis rossz tanuló. Faluhelyen, bár kisváros volt Csurgó, a diplomás ember alatt orvost, jogászt, mérnököt, tanárt értettek. Én viszont kutatófizikus akartam lenni, de a család azt mondta, abból nem lehet megélni. Ezért közölték: légy orvos. Voltak ellenérzéseim, ezeket le kellett gyűrnöm. Anatómiaórák után mindig éreztem a formalin szagát a kezemen, az ebédemet sokszor meg sem tudtam enni.
– Miért éppen szülész-nőgyógyász lett?
– Az egyetem vége felé kutatóorvos szerettem volna lenni. Az Élettan Intézetbe jártam, tagja voltam egy munkacsoportnak, de úgy tűnt, megszűnik ez a munka. Ezért kerestem egy klinikumot, olyat, ahol vannak hormonok, műtétek, és sikerélmény. Ezek mind megvoltak ezen a szakterületen.
– Szeret a dolgok mélyére nézni?
– Igen, rengeteg kérdés merül fel bennem a munkám során, amelyekre szeretnék választ találni. A kutatás számomra nagy játék. Szeretem, ha látom a problémát, és azt le tudom írni, megoldani. Ma erre kevesebb lehetőségem van.
– A kutatás hozza lázba?
– Ó igen.
– És még mit tart fontosnak a pályáján?
– Egy hölgyet nemrég műtöttünk meg, akinek méhnyakrákja volt. Laporoszkóppal operáltunk, így nem kellett felnyitni, és sikerült eltávolítani a daganatokat. Ez nagyon fontos, mert nem mindegy, hogy mennyiben más az életminősége a betegnek gyógyulás után.
– Emlékszik arra, hány gyermeket segített világra?
– Ezerig számoltan talán, de ez már régen volt. Már abban a korban vagyok, hogy olyanoknak segédkezek szülésnél, akiket annak idején még én segítettem világra. A születés sikerélmény nekem is, olyan különleges esetekben is, mint amikor az egyik élsportolónk keresett meg kétségbe esve, mert meg akarták szakítani a terhességét egy mióma miatt. Végül sikerült úgy megműteni, hogy ne kelljen gyermekét is elvenni. Ez nemcsak a családnak, hanem az orvosnak is hatalmas örömet jelent.
– Mi az orvosi hitvallása?
– Mindig és mindenre keresem a megoldást. Nem szeretem a lehetetlen helyzeteket. Erre az egyik páciensem tanított meg. Öt és fél éven keresztül többször is műtöttem rákkal. Az egyik műtét előtt arról kérdeztem, hogy nagyon fél-e? Erre ő azt válaszolta, csak attól fél, hogy egyszer nem vállalom el az operációt. Megtanultam: nem szabad feladni, még akkor sem, amikor a helyzet kilátástalannak tűnik. Az esélyt meg kell adni, a reményt meg kell tartani az utolsó pillanatig.
– A rektori munkát, a klinika vezetést és a magánpraxist hogyan tudja összeegyeztetni?
– Időben széthúzom ezeket. Már korán reggel bent vagyok a klinikán, vizsgálok, műtök. Onnan jövök a rektori hivatalba, és a magánpraxisra is szorítok kis időt. Ha este hétre otthon vagyok, akkor az egy rövid nap. Mindent a szakmámnak köszönhetek, nem akarok megélhetési rektor lenni. A rektorság ugyanis csak átmeneti állapot, utána is van élet.
– Amikor elvállalta a feladatot, gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz az egyetem irányítása?
– Tudtuk, hogy anyagi gondjaink vannak, de azt nem, hogy ilyen botrányba fullad az egész. A vesztegetési ügy miatt szétesett az egyetem vezetése, a rektori hivatal nem működött rendesen. Minden pályázatunkat leállították, durván húszmilliárd forintnyi projektünket fékezték meg. Felálltunk, rendeztük az ügyeket, a Szentágothai János Kutatóközpont elkészült, a 400 ágyas klinika felújítása pedig megkezdődött.
– Elindul a következő választáson?
– Még nem döntöttem el, egyelőre csak beszélgetünk erről a kollégáimmal. Egy szűk körben pedig olyan rendszerben gondolkodunk, amellyel a ciklusokon átívelő lehetne az egyetemi vezetés. Mindezt azért, hogy ne három-négy évente változzon meg a vezetési koncepció. Kérdés, hogy mennyiben adnak lehetőséget erre a jogszabályok. Egy ilyen rendszerben talán vállalnék további feladatokat.
