„A trianoni döntés ilyen súlyos tragédiája a magyar történelemnek, mely részben elkerülhetetlenül, részben pedig saját hibáinkból következett be” – mondta Bognár Szilvia alpolgármester a szeptember 23-án Pécsett rendezett Trianon-konferencián.
Szeptember 23-án a Művészetek és Irodalom Házában rendeztek nemzetközi – vagy hát, annak szánt – konferenciát a trianoni szerződés megkötésének 100. évfordulója kapcsán. Az önkormányzat, a Pécsi Tudományegyetem Történelemtudományi Intézete, valamint a Zsolnay Örökségkezelő által közösen szervezett konferenciát Bognár Szilvia alpolgármester és Miseta Attila, a PTE rektora nyitotta meg.
Az alpolgármester beszéde kezdetén emlékeztetett arra, hogy még idén év elején határozták el, hogy a jubileum alkalmából megrendezik a nemzetközi történész-konferenciát. A terv az volt, hogy a programba Pécs határon túli testvérvárosainak (Kolozsvár, Arad, Újvidék, Eszék, Graz) történészeit is bevonják, azzal a céllal, hogy kiderüljön, vajon egy évszázaddal a történelmi Magyarország széthullása után az utódállamok történészei miképp látják az akkori és mai helyzetet. A koronavírus azonban közbeszólt, az első körben nyárra tervezett konferencia időpontját át kellett tenni őszre, a meghívott határon túli előadók pedig kénytelenek voltak a vírus miatt lemondani részvételüket.
– Történelmünkben bőven akadnak olyan események és időszakok, melyekre büszkék lehetünk, amelyek miatt jó magyarnak lenni. De akadnak olyanok is, melyeket jó lenne inkább kitörölni emlékezetünkből. A trianoni döntés ilyen súlyos tragédiája a magyar történelemnek, mely részben elkerülhetetlenül, részben pedig saját hibáinkból következett be. Ettől még azonban száz esztendő múltán is fájó milliónyi honfitársunk sorsa, fájó az örökség, az értékek pusztulása és pusztítása. És ha fáj, akkor azt fel kell dolgozni. Ennek a módja az, ha kibeszéljük. Nem elbeszélünk egymás mellett, hanem beszélünk egymáshoz, beszélünk róla – mondta az alpolgármester.
Ezután kiemelte, hogy ma már tudjuk azt, amit 50 éve még nem láthattunk előre: azt, hogy a határait megnyitó Európa sok mindent visszaadott abból, amit a trianoni szerződés elvett. Ma ugyanúgy mehetünk Pécsről például Kolozsvárra, Eszékre, Szabadkára, mint 100 évvel ezelőtt – fogalmazott.
– Fontos, hogy ismerjük meg ezeket a helyeket, a saját és az ő történelmüket, minél jobban, minél objektívebben. Értsük meg mi és miért történt. A szomszédos országokkal ápolt jó kapcsolatokat és az európai közösség intézményei adta lehetőségeket kihasználva elérhetjük, hogy a határon túli magyarság tagjai minden tekintetben egyenjogú állampolgárok lehessenek és boldogulhassanak szülőföldjükön – mondta Bognár Szilvia.
Miseta Attila rektor köszöntőbeszédében kiemelte, hogy a magyarság a történelme során kialakult kritikus helyzeteket mintha rosszul mérné fel. Trianon kapcsán is „történtek hibák az akkori politikum részéről”, mondta, majd hozzátette, hogy „ami akkor történt az részben nyilván sorszerű volt”.
– A hétköznapokban is figyelnünk kell azokra a szempontokra, melyek egy kritikus helyzetben jó, vagy épp elhibázott döntésekhez vezethetnek. És igen, az kitűnő dolog, hogy az elszakadt területeken élő magyarsággal az utóbbi évtized során létrejött egy komolyabb, kedvező változásokat eredményező kapcsolatépítés. Úgy gondolom, hogy helyes az, ha minél többet utazunk ezekre a területekre, és ha megteremtjük annak a peremfeltételeit, hogy a környező országokban élő magyarság a szülőföldjén boldogulhasson. De ezért rengeteg még a tennivaló – mondta az egyetem rektora.
Itt kitért arra, hogy vannak olyan „elementáris, egyszerű ösztönök” (például az elvándorlás), melyek nem oda mutatnak, hogy sikerül megőrizni az elszakadt területeken élő magyarság létszámát. Mint mondta, „a helyzet ezért nem túl rózsás”, és minden Magyarországon élőnek van felelőssége abban, hogy ez megváltozzon.
