Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy Pécsett számos olyan környék, városrész, terület van, ahol egymás közelében nagyon hasonló tematikájú utcaneveket látni. Miért van ez? Miért hívnak például rengeteg kertvárosi utcát női neveken, és hol vannak Pécsen az elcsatolt területek utcái?
Olga, Éva, Karola, Regina, Etelka, Izabella, Lívia, Viktória, Kamilla, Dóra, Zsuzsanna, Júlia, Erika, Melinda. Azon túl, hogy szép női nevek, mi bennük a közös? A pécsiek, és főleg a kertvárosiak, egyből tudják a választ: utcanevekről van szó. És akkor még nem említettük a Krisztina és a Diána teret. De miért van az ország egyik legnagyobb lakótelepén egymás szoros közelségében ennyi női nevű utca és közterület?
Kezdjük az elején: a méretes zöldterületeiről és panel-labirintusairól ismert lakótelep megépítése az 1960-as évek végén vette kezdetét, és az 1990-es évek elején fejeződött be. Megépülése után egy évvel vált „hivatalosan” Kertvárossá, addig ugyanis Pécs szovjet testvérvárosa után Lvov-Kertváros néven futott. Míg az 1950-es évek lakótelepeit 4-5 szintes beépítés jellemezte, addig az 1960-as években támadt lakásigényt már a paneles építéstechnikával tudták csak kielégíteni.
Ekkor kerültek képbe a 8-10 szintes épületek, melyek körül szerte a városrészben kusza, nem mindig egyszerűen kiismerhető kis és nagyobb utcák húzódnak meg. Kertváros épülésével tehát hirtelen sok-sok új pécsi utca is született, melyeket természetesen valahogy el kellett nevezni.
Pesti János, pécsi nyelvész és a hiánypótló „Pécs utcanevei (1554–2004)” című kötet szerzője elmondta, létezik egy eljárás, melyet többek között akkor alkalmaznak, amikor egy szűkebb területen egyszerre nem csak egy-két utcát kell elnevezni.
– Ilyen esetekben jellemző és hasznos megoldás az úgynevezett utcanév-bokrosítás alkalmazása. A nagyobb magyar városokban, köztük Pécsett is az egyes településrészekben és lakónegyedekben nagy hagyománya van annak, hogy az utcaneveket egy-egy fogalomcsoportból választják ki. A célja az utcanév-bokrosításnak a tájékozódás elősegítése és megkönnyítése, egyfajta irányjelző szerepet is betölt – mondta Pesti János.
A Kertvárosban egymás mellett található megannyi női nevű utcával tehát – melyet az utcák elnevezésekor Pesti János is jóváhagyott – a pécsiek és a kertvárosiak eligazodását voltak hivatottak segíteni, hiszen ha régen valaki például azt mondta ismerősének, hogy az Olga utcában van dolga, akkor az tudta, hogy melyik utcák közelében lesz majd. Ha pedig valaki nem tudta, hogy például hol van pontosan a Dóra utca, az így annyit legalább egyből tudhatott, hogy nagyjából Kertvároson belül merre lehet – mondta a nyelvész. Ma nyilván már inkább az internetet hívjuk segítségül ilyen tájékozódási problémák esetében.
Utcanév-bokrosításra Pécsett nem csak Kertváros női neves környéke az egyetlen példa. Ahhoz, hogy ezt lássuk, nem kell messzire menni a Diána tér vonzáskörzetétől, hiszen Régi Kertvárosban például az utcákat növényekről vagy növény-témakörben nevezték el: Bimbó, Lomb, Orgona, Akác, Tölgyes, Viola, Jegenyés, csak hogy párat említsünk.
Patacson is bokrosították a dűlőneveket, a városrészben régen zajló bortermelés apropóján bor-témakörben. Találunk itt Akó dűlőt, Hordós dűlőt, Ászok dűlőt is. Nem messze innen pedig ott van Ürögben a Hangya, a Sáska, a Tücsök, a Szöcske, a Cserebogár, a Bogár, a Dongó és a Cincér dűlő. A Mártírok útjától északra pedig – mondta Pesti János – ott vannak a trianoni szerződés során elcsatolt, határon túli magyarok lakta településekről elnevezett utcák. Ezek a Kassa, Ungvár, Kolozsvár, Nagyszeben, Temesvár, Marosvásárhely, Dárda, Nagyvárad utcák.
Mindez csak pár érdekes példa, de ha még tud hasonló pécsi „utcanévbokrokat”, kérjük ne tartsa magában, Facebook-kommentekben várjuk őket!
