A Brando Quartet könnyed, dallamos, instrumentális, improvizatív jazz stíluselemekkel fűszerezett hangzásvilágot képvisel. Egyéni műfajuk a smooth és fúziós jazz határait feszegeti. Szőke Brandó az együttes gitárosa, zenekarvezetője és zeneszerzője.
– Miért pont a jazzre esett a választásotok?
– Véleményem szerint a könnyűzene legszínvonalasabb műfaja a jazz, aki jazzt tud játszani, minden stílusban könnyen eligazodik. Ifjúkorom zenekarjaiban is ezen az úton indultam el, de eljött a pillanat, amikor „megkomolyodtam”, és Eötvös József Liszt-díjas gitárművész növendékeként klasszikus gitár szakon végeztem el tanulmányaimat. Ma is ez az életem egyik alapköve, lassan 20 éve az ANK Művészeti Iskola gitártanára vagyok. A jazz szeretete azonban nem múlt el, sőt a mai napig érzem: mindig lehet fejlődni, új utakat találni a zeneszerzésben és a gitározásban egyaránt.
– Saját szerzeményeidet játsszátok. Honnan az ihlet?
– A zene a harmóniák és diszharmóniák szerves egysége, olyan csodálatos módja az önkifejezésnek, melyet a teremtő Isten adott, és mindezt egy zenésznek meg kell becsülnie és méltóképpen kell közvetítenie az emberek felé.
– Ehhez megtaláltad a megfelelő zenésztársakat…
– Igen, nagyszerű muzsikusokkal dolgoztam és dolgozok együtt, akik mindig nyitottak az egyéni elképzeléseimre. A saját kompozícióimhoz önmagukat hozzáadva, közösen alakítjuk ki a végső hangzást, ami minden koncerten más és más, hiszen az improvizációk szerves részei a daloknak.
– Milyen út vezetett a Brando Quartet mai formációjához?
– Péter Zoltán, dobos barátom alapító tag, vele nagyon összeszoktunk, hiszen a Brando Quartet előtt is együtt zenéltünk a négy énekest és négy zenészt felvonultató Brando Singersben. A fia, Péter Tamás basszusgitárosként a Budapest Jazz Club idei országos versenyének 3. helyezettje. Idén felvételt nyert a bostoni Berkeley College of Music basszusgitár szakára. Alexa Margit precíz fuvolajátékával készítettük el „Arrival” c. lemezünket, amelynek felvételeihez ötödik tagként hívtuk a pécsi jazz élet kiemelkedő zongoristáját, Kovács Pétert, aki Oláh Kálmán növendékeként szerezte jártasságát a műfajában. Vele még színesebbé és virtuózabbá vált a muzsikánk, így a zenei összkép szempontjából az a legideálisabb, ha a kvintett formációnk kap felkérést. Többször is dolgoztunk együtt Horváth Andreával, aki fiatalos és improvizatív fuvolázásával új színt adott a csapatnak. Ő is hallható a „Blue Morning” c. második albumunkon, akárcsak Gráf Ádám trombitaművész, aki a Brando jelenlegi szólistája. Klasszikus tanulmányai után a jazz tanszakon végzett Fekete-Kovács Kornél növendékeként.
– Zenétek biztos hangszertudást és precizitást igényel. Mekkora az igény manapság erre a fajta muzsikára?
– Az igényes zenét és színvonalas improvizációkat mindig értékeli a közönség és ez a koncerteken is meghozza gyümölcsét.
Szöveg: Fekete Kálmán
Fotók: Böhm István és Schtoth László
