Testvérgyilkosság, állatkínzás, árulás és hazugság – nem, ez nem csak a felnőttek világa, hanem olyan témák, melyek köré gyermekmesék szerveződnek. Sőt, nem csak néhány mesében, hanem a legtöbb híres történetben előkerülnek ezek a toposzok. Hogy éli ezt meg a gyermek? Rombolja vagy építi a lelkét? Eláruljuk.
Erőszakos jelenetek
Nem biztos, hogy a felnőttek vissza tudnak emlékezni minden részletre a gyerekeknek szóló történetekből, ezért ismétlésként vegyünk néhány példát az erőszakos mesékre, melyeket valamennyien hallottunk pici korunkban.
[box title=”Piroska és a farkas” box_color=”#ffc39e”]
A piros köpenyes kislánynak át kell kelnie az erdőn, hogy ételt vigyen a nagyanyjának. Útközben egy farkassal találkozik, aki ráveszi, hogy letérjen az útról, míg ő maga felfalja a nagymamát és átveszi a helyét, hogy végül felfalhassa a kislányt is. A mese mai változata happy end, ám a korábbi verzióknak a vége is vérengzés.[/box]
[box title=”Kis hableány” box_color=”#fe968b”]
A félig ember, félig hal leány beleszeret egy halandó férfiba. Hatalmas fájdalmak és vérző lábak árán ember lehet, ám a herceg végül mást vesz feleségül, mire a hableány szíve megszakad. Újra hableány lehet, ha a férfi vérét a lábaira csorgatja, ám ezt nem képes megtenni, ezért öngyilkos lesz. A történetnek természetesen már létezik enyhített, Disney változata.[/box]
[box title=”Jancsi és Juliska” box_color=”#9ebed7″]
A két testvér mostohája meg akar szabadulni a gyerekektől, ezért apjukkal együtt szánt szándékkal elhagyják őket az erdőben. A két gyermek egy mézeskalács házra lel, ahol a „cukros néni” foglyul ejti őket egy kiadós vacsora céljából. A történet végén azonban a banya ég el elevenen a kemencében, nem a két testvér.[/box]
Ez a három történet csak töredéke a brutális és erőszakos konfliktusokat felvonultató meséknek. Felmerül a kérdés: vajon a gyermek hogyan éli meg ezeket az erőszakos jeleneteket. Pécsi gyermekpszichológust kérdeztünk.
A gyermek lelki fejlődése
A felnőttek egyik jellemző tévhite, hogy azt hiszik, az agresszív mesék ugyanúgy játszódnak le a gyermek fejében, mint ahogy a miénkben. A véres jelenetek szinte a szemünk előtt játszódnak egy-egy ilyen történet olvasásakor, ám a gyermek lelkére ez teljesen máshogy hat. Számukra a tanulság a fontos, a gyermek értékítélete, világképe ezek segítségével alakul ki. A mesék a katarzist és a feloldást hozzák, a gyermek mindezt pedig egy védett zónából tudja átélni és „hőssé válni”. Nem kell félnünk, ő tudja azt, hogy ez csupán fantázia és nem a valóság.
– Sokszor abba a hibába esnek a szülők, hogy a mese brutalitását kicsit megpróbálják enyhíteni. Ám a gyermeknek szüksége van ezekre a részletekre, hiszen különböző életszakaszaiban szorongásait és feszültségeit ezek a szimbólumok segítenek megélni. Az életkori kríziseken és fázisokon segítik át – mondja Goldman-né Fehér Hajnalka, pécsi gyermek szakpszichológus. Hozzáteszi, hogy a mesék később is visszatérhetnek a gyerek életében, ráismerhet az eléjük kerülő szituációkban a mesében előkerülő konfliktusokra, ez pedig segítség lesz később is neki.
Nem keletkezik félelem?
Felmerülhet az a kérdés is, hogy az ilyen mesék után keletkezik-e valamennyi frusztráció a gyermekben, például az ijesztő állatokkal kapcsolatban.
– Fontos, hogy a gyermek irányítson, a picire ráhangolódva kell eldöntenie a szülőnek, hogy mikor milyen mesét olvasson a gyereknek. Egy felelősségteljes szülő a meséket kor szerint szelektálja, minden korosztály számára vannak ajánlott történetek – mondja a gyermek szakpszichológus. Ha erőltetjük a mesét, vagy nem a korához illő történettel találkozik, akkor keletkezhet benne félelem. Hozzáteszi, hogy a tanulságot semmiképpen ne vitassuk meg a kicsivel, a gyermeknek kell eldöntenie, hogy mi a konklúzió.
[note note_color=”#9de6ab”]
A témához kapcsolódóan Mesepszichológia II. címen dr. Kádár Annamária, pszichológus tréner előadást tart szeptember 16-án 18:00-kor a Boszorkány utca 2. alatt, a Pécsi Tudományegyetem, Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar, földszint/A010-es előadó teremében. [/note]
