Hiába váltott három hónapja edzőt, a 11-14. helyért folyó rájátszás során előbb a Szentestől, majd kétszer egymás után a KSI-től is kikapott a PVSK-Mecsek Füszért, így egy évtized után búcsúzott a vízilabda OB I-től. Lukács Gergely vezetőedző ígérete szerint most az alapoktól építik ujjá a pécsi vízilabdát.
Két éve ilyenkor is egyetlen gól döntött (az akkori játékos-edző, Bereczki Miklós nyolc másodperccel a kiesési „rangadó” lefújása előtt lőtte a bentmaradást érő gólt), ezúttal ugyancsak egy találaton múlt a siker, ám most a KSI örülhetett. Pedig a fogadkozás, az akarat bőségesen megvolt a Vasút játékosaiban, Lukács Gergely vezetőedző nem véletlenül mert a mögöttük hagyott nem túl sikeres széria ellenére is bizakodásának hangot adni a szerda esti sorsdöntő összecsapás előtt.
Ám a találkozón úgy látszott, talán túl nagy is a nekibuzdulás, amely, ahogy ez ilyenkor már sok más együttessel megesett, görcsös akaratba, máskor elő nem forduló hibák sorozatába váltott át. Ám a sors még így is kedvezni látszott a PVSK-nak, hiszen 5-1-es vendégvezetésről segített följönni 7-7-re, ráadásul emberelőnyös helyzetben. Az ekkor kihagyott ziccer viszont végleg megbosszulta magát, a vége 9-8-as vereség lett, így egy évtizednyi élvonalbeli szereplés után búcsúzni kényszerülnek az élvonaltól. (Tegyük hozzá, a medencében elért eredmény szerint, hiszen volt már rá példa, hogy visszalépés vagy akár létszámemelés miatt valaki – épp a pécsiek is – végül mégis korábbi osztályában folytathatta a következő idényt.)
Lukács Gergely ugyan saját maga szerint is mindent megtett a színre lépésekor válságos hangulatú gárda felrázásáért, benntartásáért, mégis úgy fogalmaz, szégyenli magát, amiért ez nem sikerült neki.
– Nagyon sajnálom, hogy csalódást okoztunk valóban fantasztikus közönségünknek, amely nem egyszerűen végignézte, hanem a szó legnemesebb értelmében végigszurkolta a meccset. Nem kis részben nekik is köszönhettük, hogy 5-1-ről még fel tudtunk állni és vissza tudtunk jönni a meccsbe. A vereség ellenére fantasztikus érzés volt felnézni a lelátóra és látni, milyen sokakat érdekel a pécsi vízilabda sorsa, az egész csapat nevében még egyszer köszönöm a segítségüket. Nagyon szégyellem magam ugyanakkor, amiért nem tudtam teljesíteni a vállalt feladatot és az a klub, amelyet gyerekkorom óta szolgálok, az én vezetésemmel esik ki az élvonalból. Most mindenkinek le kell vonnia a szükséges konzekvenciát és új alapokra helyezve felépíteni a pécsi vízilabdát, hiszen a felnőttcsapat mellett másfél száz utánpótláskorú sportolónk és csaknem háromszázötven vízisportosztályos fiatal jövője is a tét – vont rövid mérleget a szakvezető.
Lukács Gergely saját munkáját is értékelve elsősorban szétforgácsoltságában látja a bajt, az utánpótlás irányítása, az úszóiskola vezetése és a Dunántúli Vízilabdaliga elnöki teendői ugyanis így együtt már a vezetőedzői munka kárára válhattak.
Egy éjszakányi búslakodás után azonban már a kiesés másnapján a jövőn gondolkodik, és mint mondja, most az a feladat, hogy a szakosztály minden tagja újraértékelje saját ténykedését és egy emberként vegye ki a részét az alapoktól történő újjáépítésben.
A felnőttkeretből egyébként minden pólós szerződése lejár az idény végén, de a kiszemeltekkel máris megkezdik az egyeztetést a folytatásról. Az ő kontraktusa tovább él ugyan, de szerinte a tisztesség megkívánja, hogy ebben a helyzetben felajánlja lemondását a vezetőségnek. Titkon biztosan remélve persze, hogy ők e gesztussal nem élve rábízzák a folytatást…
