Civil szervezetek, egyesületek, intézmények és politikai pártok képviselői is elhelyezték koszorúikat az aradi vértanúk emlékére csütörtökön délután a városi ünnepségen. A rendezvényen Páva Zsolt polgármester mondott ünnepi beszédet. Mint kiemelte: példamutató tettet hajtottak végre másfél évszázada hazánk fiai, amikor emelt fővel várták a megtorlást.
Az 1849-ben kivégzett hősök szobrai mellett rendezett megemlékezésen tartott beszédében Páva Zsolt polgármester hangsúlyozta: annak idején az ítélet meghozói azt remélték, hogy tettük elrettentő példával bír majd, s örökre kiirtja a magyarságból a lázadás gondolatának csíráját. Ezt azonban, mondta, csak látszólag, s csak ideig-óráig sikerült elérniük.
„Néhány nap, néhány hónap múlva a magyarság egy emberként hősökként, mártírokként ünnepelte a vértanúhalált halt tábornokokat. Áldozatuk bizonyosan nagyon sok erőt adott a magyarságnak, s hatása a mai napig tart” – mondta a polgármester.
TEKINTSE MEG A HELYSZÍNEN KÉSZÜLT FOTÓINKAT! KLIKK IDE!
Hangsúlyozta: október hatodika csak részben a gyász ünnepe hazánkban, hiszen büszkeséggel is el kell, hogy töltsön bennünket a tény, hogy volt tizenhárom derék katona, aki emelt fővel állt ki hitéért, a szabadságért.
A polgármester hozzátette: itt, Pécsen különösen büszkén vehetjük szánkra a hősök nevét, hiszen a világban egyedülálló módon nálunk őrzi olyan a hősök szobraival szegélyezett sétány a vértanúk emlékét.
Az idei megemlékezésekkel kapcsolatban elmondta: rendhagyó kiállítás nyílik a Pécsi galériában a hősök ereklyéiből, s Kövér László országgyűlési elnök részvételével konferenciát is tartanak a szabadságharccal kapcsolatban pénteken. E rendezvényen Török Ferenc, Lázár Vilmos és Knézics Aladár szülőhelyeinek küldöttei is részt vesznek.
A polgármester beszédét megelőzően koszorút helyeztek el a pécsi és a Baranya megyei önkormányzat részéről, a civil szervezetek képviselői, valamint a városi közgyűlésbe jutott politikai szervezetek.
Mi történt a tragédia napján?
A vértanúk kivégzését a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiájaként tartják számon. A bő százhatvan évvel ezelőtt lezajlott forradalom és szabadságharc bukását követő megtorlás 1849. október 6-án érte el tetőpontját, ekkor végezték ki az aradi vértanúkat.
Az osztrák minisztertanács augusztus 20-i döntésekor Ferenc József császár jelenlétében elhatározták, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc valamennyi politikai és katonai vezetőjét el kell fogni, a volt császári tisztek ellen eljárást kell indítani, s a szolgálatra alkalmas honvédeket be kell sorozni a császári seregbe.
Bár a nemzetközi közvélemény a megbocsátást javasolta, Zsófia, Ferenc József anyja és Schwarzenberg miniszterelnök, akik nagy hatást gyakoroltak a fiatal uralkodóra, úgy ítélték meg, hogy kemény kézre van szükség a lázadó magyarokkal szemben. Utóbbi szavainak tulajdonítják az „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk”, s a „Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől” mondatokat is. Ezután parancsot küldtek Haynau táborszernagynak, hogy a végrehajtott halálos ítéleteket jelentse.
A tragédia napján a hajnali órákban az aradi vár sáncárkában agyonlőtték Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, Lázár Vilmos ezredest. Néhány órával később a bitófa alá vezették Pöltenberg Ernőt, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Lahner Györgyöt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knézics Károlyt, Török Ignácot, Nagy Sándor Józsefet, gróf Vécsey Károlyt. Ugyanezen a napon, Pesten gróf Batthyány Lajos, az első független felelős magyar kormány miniszterelnöke is áldozatul esett a tragédiának.
Aradon tizenhárom nagyszerű, rendíthetetlen jellemű hős és hazafi élete ért véget. Az osztrák minisztertanács határozatának következtében összesen mintegy 170 főt végeztek ki, 1500 elítélt került börtönbe, 40-50 ezer embert kényszersorozással vittek el, és több ezren menekültek emigrációba.
A kivégzések nemzetközi tiltakozást váltottak ki. Palmerston, Anglia miniszterelnöke a következőképpen ítélte meg a történteket: „Az osztrákok a legnagyobb vadállatok azok közül, akik valaha a művelt ember nevet birtokolták; kegyetlenkedésük Galíciában, Olaszországban, Magyarországban és Erdélyben csupán az afrikai és haiti négerek eljárásához hasonlítható” – mondta.
