Kuriózumszámba menő eseményt hozott tető alá két pécsi szervezet ma a Civil Közösségek Házában, amelyen a civilek és az újságírás kapcsolatát járták körbe. Mindezt tucatnyi, független hírportál munkatársaival, műhely-, és panelbeszélgetések keretében.
Ritkán látni egy helyen annyi, a kormányhoz közelinek éppenséggel nem nevezhető újságírót, mint amennyi ma Pécsett, a Civil Közösségek Házában összejött. Az Emberség Erejével Alapítvány, és az Ökotárs Alapítvány által közösen szervezett, „Civilek, választások és média” címet viselő eseményre ugyanis az ország különböző pontjairól érkeztek olyan független médiumok képviselői, akik vagy regionális, helyi, jellemzően alulról szerveződő sajtóorgánumoknak dolgoznak, vagy olyan országos hírportáloknak, amelyek közösségi finanszírozásból igyekeznek magukat fenntartani.
Az egész napos, műhely-, és panelbeszélgetésekből álló eseményen olyan témákat érintettek, amelyek nem csak az újságírók mindennapi működését, de a média és a civil szerveződések kapcsolatát is alaposan körbejárták.
A Civil Közösségek Háza udvarán indult a nap. A délelőtti órákban „kiscsoportos” beszélgetések keretében faggathatták az érdeklődők hat hírportál, a Szabad Pécs, a 7300, a Kapos-T, a Nyugat.hu, Debreciner és a Szegeder munkatársait.
Délután több panelbeszélgetés (kerekasztal-beszélgetés) következett. Pécsi szemmel nézve ebből talán az első volt a legérdekesebb, az oknyomozó újságírásról ugyanis három baranyai médiamunkás beszélgetett. Az Átlátszó Országszerte rovatának szerkesztője, a komlói Katus Eszter mellett az egyaránt pécsi Babos Attila (Szabad Pécs) és a 444.hu riportere, Kaufmann Balázs. Bár mint kiderült, utóbbi kettő magát nem is tartja a klasszikus értelemben vett oknyomozó újságírónak, így is érdekes felvetéseket hallhattunk tőlük.
– Én nem gondolom, hogy egy oknyomozó anyag készítésére más szabályok vonatkoznak, mint egy bármilyen más újságcikk esetében – jelentette ki Kaufmann Balázs, majd azt is hozzátette, hogy mindig arra kell törekednie az újságírónak, hogy a tényeket ellenőrizze, mielőtt azokat publikálja. A 444.hu-n elsősorban videós anyagokat készítő pécsi riporter azt is kiemelte, hogy szerinte neki, újságíróként nem feladata az, hogy megítélje, egy-egy civil ember, vagy épp civil szervezet ki mer-e állni olyan fontos ügyek mellett, amelyekről az ő segítségükkel tud csak a sajtó pontos tájékoztatást adni. – A munkánkat a civilek természetesen képesek segíteni, de itt nem kell nagy dolgokra gondolni. Nekünk már az is segítség, ha valaki arccal és névvel hajlandó nyilatkozni nekünk.
A Szabad Pécs szerkesztője, Babos Attila azt hangsúlyozta, hogy egy-egy komoly, nagyívű oknyomozó anyag sajnos sok esetben túlságosan is száraz ahhoz, hogy igazán érdekessé lehessen azt tenni az olvasók számára. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy az ilyen cikkek is megszülessenek.
Erre rímelt az Átlátszónál dolgozó Katus Eszter véleménye is, ugyanis bár egyetért azzal, hogy nem az oknyomozó cikkek a legérdekesebb írások, ugyanakkor társadalmi jelentőségük miatt mégis nagyon fontosak.
– Sok esetben a klasszikus oknyomozó újságírói munka valójában a rendőrség, a nyomozó hatóságok feladatát látja el – mondta. – Ez pedig baj. Nekünk azonban arra kell törekednünk, hogy a tények ellenőrzésére kiemelt figyelmet fordítsunk. Az jól látszik, hogy egyre nagyobb a médiazaj. Nagyon sok a felület, az önjelölt újságíró, az ilyen-olyan blogok. És ha valami egy ilyen blogon megjelenik, sok esetben tényleges újságírói munka befektetése nélkül, majd az szembejön az ember közösségi oldalán az üzenőfalon, akkor mégis hogyan tudná eldönteni azt bárki, hogy akkor most ebből mi az igaz? Hogyan dönthetné el az olvasó, hogy mi a hiteles?
Itt vetette fel Katus Eszter, hogy ennek egyetlen dolog szabhat gátat: ha az oktatást fejlesztjük, és már kisiskolás kortól arra neveljük az új generációkat, hogy bizony kritikai attitűddel kell szemlélni a minket körülvevő világot.
A „baranyai” panelbeszélgetés után Roznár Gyöngyi (Nyugat.hu), Porcsin Zsolt (Debreciner), György Zsombor (Magyar Hang) és Cseke Péter (Telex) a civil, a helyi és az országos újságírás kapcsolatáról, együttműködéséről és versengéséről beszélgetett. Sok minden szóba került, és sok véleményütközésnek lehettek tanúi az érdeklődők, azonban abban nagyjából egyetértés alakult ki a beszélgetőpartnerek között, hogy az országos és a helyi médiumokat nem nagyon érdemes összehasonlítani. A Telex munkatársa, Cseke Péter azt kiemelte, hogy portáljuk számára egyre fontosabb az, hogy vidéken is jelen legyenek, ezért már el is kezdtek egy országos tudósítói hálózatot kiépíteni. Sokkal hitelesebb ugyanis a számukra az, ha egy, az adott város, vagy régió ügyeit jól ismerő riporter dolgoz fel vidéki témákat, nem pedig ők, Budapestről leutazva.
Roznár Gyöngyi elmondta, hogy korábban voltak olyan próbálkozások, hogy a helyi, önerőből szerveződő hírportálok újságírói nagy, országos felületek számára is készítettek cikkeket, ez azonban nem működőképes, ugyanis az ilyen, jellemzően támogatásokból, és nagyon kis létszámmal működő lapok munkatársai annyira le vannak terhelve, hogy egyszerűen az ilyen együttműködések nem férnek bele az időbe.
A leginkább elgondolkodtató felvetés Porcsin Zsolttól hangzott el. A Debreciner alapítója és újságírója azt emelte ki, hogy bár érti, hogy az országos híroldalak túlnyomórészt fővárosi hírekkel foglalkoznak – már csak azért is, mert olvasóik nagyobb százaléka budapesti –, ugyanakkor felhívta arra a figyelmet, hogy a választások közeledtével különösen fontos lenne nagyobb hangsúlyt kapnia a vidéknek, hiszen ott fog eldőlni annak sorsa. Éppen ezért, hogy a kormányzati, vagy kormányhoz kötődő, annak mindenkori narratíváját kritikátlanul sulykoló médiabirodalmat ellensúlyozni lehessen a tényalapú, független műhelyek által szerkesztett hírekkel, sokkal nagyobb terek kellene, hogy kapjon a vidék.
A nap zárásaként egy kis regionális bepillantást is kaphattunk abba, hogyan is működik a vidéki sajtó és a civilek kapcsolata a határainkon túl. A Marosvásárhelyről érkező Parászka Boróka, a paramter.sk munkatársa, Barak László és az Autonomia / NDNV-t képviselő Sinkovics Norbert adott helyzetjelentést.
Bár az Emberség Erejével Alapítvány és az Ökotárs Alapítvány közös programján nem volt olyan tömeg, mint amire a jövő keddi, magyar–portugál Eb-meccsen számíthatunk majd, de így is szép számmal tették tiszteletüket a Civil Közösségek Házában a független újságírás, és a társadalmi kérdések iránt érdeklődők.
