Csaba Ders 35 éves városépítész. Alig egy éve dolgozik Pécs főépítészeként. Londonban és az Egyesült Államokban is tanult, karriert is építhetett volna odakint. Mégis hazajött. Kedvence a Tettye.
Éltél az Egyesült Államokban, Angliában. Mit kerestél kint?
Ösztöndíjas voltam. Két motivációm volt: kalandvágy és menekülés. Akkor mentem, ha itthon ellehetetlenült a helyzetem. Nehéz elmenni. Amikor New Yorkból hazajöttem, mindenki azt kérdezte, miért? Egyszerű a válasz: ez az a lépték, ami nekem szimpatikus, itt vannak a barátaim és az a „luxus”, amit sehol másutt nem kapok meg. Tudod, ha doktorandusz hallgatóként nem is volt szinte semmi pénzem, akkor is megengedhettem azt, hogy a Pollack strandon kezdjem a napot, és utána igyak egy presszókávét az Egerszegi cukrászdában az egyik jó barátommal. New Yorkban, ha nincs pénzed, akkor erre nincs lehetőséged, ha meg van, akkor időd nincs. És odaát ugyanígy nem tudsz elsétálni a Mecsekbe a csöndért. Luxus az is, hogy most le tudok tekerni Orfűre, iszom egy presszókávét a szabadstrandon, kenuzok kicsit.
Igaz, hogy női bringával jársz?
Azért kezdtem tekerni, mert nem volt pénzem. Rájöttem, hogy ez eszméletlen jó. A páromat is megpróbáltam rávenni, de ő hajthatatlan maradt, noha igyekeztem presszionálni azzal, hogy vettem neki egy biciklit. De ő azóta sem akarja használni. Időközben azonban az enyém tönkrement, úgyhogy most az övével járok. Teljesen kényelmes. És nem akarok így tekintélyt építeni.
Milyen érzés, hogy van tekintélyed?
Egyáltalán nem vagyok tekintélyelvű. Nem vagyok egy agresszív alkat, de gondolom, ez le is jön rólam. Mindig szellemi munkát végeztem, ezért igényeltem a mozgást. Jó barátom járt kungfuzni, így megpróbáltam én is, de amikor külföldre mentem, akkor ez abbamaradt.
Úgy hallottam, szereted a lakófröccsöt. 1 deci borhoz 4 deci szódát kérsz…
Mostanában iszom csak rozét a barátaimmal. Szerintem mindenki vörössel kezdi, én is így voltam ezzel. Egyszer aztán Tokajban volt tervezési munkám, akkor kezdtem el fehérbort inni, és élvezni a frissebb, könnyedebb típusokat, mint a rozé is. Emlékszem még arra a pillanatra, amikor elkezdtem odafigyelni, mi is történik a számban. Ez volt a bevezetés a gasztronómiai kultúrába. Próbálok figyelni erre. Bár azért ez hasonlatos a zenehallgatáshoz: van, amikor komolyzenét, van, amikor könnyűzenét hallgat az ember.
Az EKF után, 2011-ben adtad be a pályázatod a főépítészi posztra, amikor már minden „kész” volt, a nagyberuházások lefutottak. Ez nem riasztott vissza?
Alapvetően éppen ez volt a kihívás. A klasszikus főépítészi pozícióval egy csomó olyan dolog összekapcsolódik, ami jelenleg nincs. A tervtanácsi üléseken tizedannyi az építkezés, mint korábban. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a városfejlesztés megállt. A hardvernek vége, most jön a szoftver: Pécs működésével, a város használatával kell foglalkozni. Ebből a szempontból tetszett nekem nagyon a nemrég megtartott City Karnevál, rég éreztem magam olyan felszabadultnak.
A főépítészről azt gondolják sokan, hogy egyfajta hatóság…
Nem igazán. Most kell kitalálni, mi legyen a várossal, amiben nekem az a szerepem, hogy felmutassam a lehetőségeket, és segítsem az egyes résztvevőket az együttműködésben, nem pedig megmondani: ki, mit és mikor csináljon.
Mi a véleményed az EKF-es megaberuházásokról?
Nem szabad elfelejteni, hogy amikor a pécsi program ötlete megfogalmazódott, akkor öntötték a pénzt a bankok, gazdasági fellendülés volt. Most már látjuk, hogy ez egyfajta mesterséges növekedés volt. Az EKF kitalálói abban bíztak, hogy önmagát építi fel a folyamat, vagyis a szoftverhez épül majd fel a hardver. Egy kicsit most fordítva kell gondolkodnunk, és a meglévő adottság szerint kell újragondolnunk a működését. A helyzet az, hogy most van a Zsolnay-negyed, a belváros, a nyugati és a keleti campus. Több funkcionális csomópont alakult ki a belváros körül, amelyeket most egy új rendszerbe kell szerveznünk. Ezért találtuk ki például, hogy közösségi programokkal becsábítjuk az embereket a központba, mert ezzel helyzetbe hozzuk a vállalkozókat is. Ezt a célt szolgálja a már elindult „Belváros újratöltve” akció is.
Igaz, hogy a Tettye a kedvenc helyed?
Igen. Két helyen is laktam már ott albérletben. Nagyon élhető az a városrész. A Hegyalja úton olyan picike, huszonegy négyzetméteres lakásban éltünk, hogy ha már kettőnél többen voltunk, akkor nem fértünk el. Ha vendégek jöttek, akkor az asztalt, a székeket kiraktuk a zöldbe. Na ez a luxus, ami nem kerül semmibe, csak azon múlott, hogy ezt az élményt felfedezzük. Egyszer egy jezsuita paptól azt kérdeztem: nem érzi-e úgy, hogy mivel az építészet hedonizmus, ezért az ellentétben van a vallással? Erre ő azt válaszolta: dehogyis, éppen a vallás tanítja meg az embert arra, hogy élvezze a teremtés csodáit. Az építészetnek pedig van egy ilyen missziója is: a használat megtalálása, felfedezni, mi rejlik az adott lehetőségekben.
