Idén sem maradt el hátizsákos utazásunk a Balaton északi partján, és mint mindig, most is igyekeztük az eddig nem látott tájakat, érdekességeket felfedezni a „magyar tenger” körül: Keszthelyen kezdtünk, aztán néhány nap múlva Badacsonynál folytattuk, és onnan tovább a Káli-medence felé. Útba ejtettük a Salföldi majort, a Liliomkert ökopiacot, a tapolcai tavasbarlangot, közben persze azért megmártóztunk a jó meleg Balatonban is. Mutatjuk, mi fért bele a 2×3 napba.
Keszthely: start
Nem indult épp zökkenőmentesen idén a nyaralásunk, utolsó pillanatban sajnos le kellett mondanunk az eredetileg foglalt házat Balatonmáriafürdőn, rögtön elő kellett állni egy B tervvel. Nagy meglepetésünkre azt tapasztaltuk, last minute is találni szállásokat a Balatonnál, ráadásul megfizethető áron, ha épp nem is a kedvelt családi nyaralóhelyeken, mint amilyen „mária”.
Keszthelyre esett a választásunk, mondván, strandolni is tudunk, de bőven van mit megnézni a városban: műemlék épületeket, templomokat, múzeumokat, és persze ott a csodálatos Festetics-kastély (Helikon Kastélymúzeum) is.
Így is lett: három felhőtlen napot töltöttünk a Balaton fővárosában.
Kastélylátogatás, éjszakai, csendes városnézés
Ha Keszthelyen járunk, nem érdemes kihagyni a Festetics-kastély megtekintését, mely egyébként egész napos program lehet. De nem kell feltétlenül az összes kiállítást (kastély, torony, vadászati tárlat, pálmaház) megnézni, olyan jegyeket kínálnak, ahol magunk kombinálhatjuk össze, mit néznénk meg, vagy csak egy érdekességet, esetleg kettőt vagy az összest.
Mivel régen jártunk bent a palotában, úgy döntöttük, körbejárjuk, és nem csalódtunk: szépen gondozott termek, érdekes tájékoztatók vagy összefoglalók kalauzoltak végig. Meg-megdobbant a szívünk azon gondolkodva, hogy a pazarul berendezett szobákban, a sok értékes bútor, apró tárgyak őrzik és tükrözik egykori lakóik mindennapjait. Számunkra szinte elképzelhetetlen, hogy ebben az óriási kastélyban éltek családok, fontos emberek, tudósok, akik összejöveteleket, bálokat tartottak, vagy kártyáztak, olvastak, sétálgattak a parkban, majd itt hajtották álomra a fejüket a szobákban, amiket mi most csak bizonyos távolságból, kordon mögül szemlélhetünk.
A palotalátogatás után a pálmaház és madárpark következett, ahol számtalan növénykülönlegességet, színpompás hibiszkuszokat (lehet vásárolni is), trópusi virágokat, hatalmas aloékat láthatunk, az elkülönített szabadtéri madárházban pedig sokféle kacsának, lúdnak, páváknak, fekete hattyúknak, édes kis pelyhes fiókáknak örvendezhetünk – igazi felüdülés köztük sétálgatni.
A palotához este is vissza kell térni: hangulatos a díszkivilágításban pompázó kert, a szökőkút, a kastély termeit pedig a kristálycsillárok meleg fénye ragyogja be.
A partra is levonultunk, ott jártunkkor még állt az óriáskerék – Pécsen is volt hasonló, emlékeztek? –, ahonnan beláttuk a fél Balatont, és a patinás kis várost.
A strandokról
Keszthelyen a libás strandra látogattunk el (késő délutánig fizetős), ami igazi gyerekparadicsom, van itt büfé, vattacukros, kukoricás kocsi, és egy kis sekély öbölben pancsikolhatnak a picik szülői felügyelet alatt. Erre itt nagyobb szükség is van, hiszen az északi vonalon hirtelen, viszonylag gyorsan mélyül a víz.
Nekünk egyébként nem volt nagy élmény, hogy kicsit távolabb a parttól, már bokáig lehet süllyedni a nyálkás, hideg, kagylós-kavicsos iszapban. Ezért egy-egy lubickolás után inkább úgy döntöttünk, elautózunk a bevált helyre: a „máriai” hullámtelep ingyenes, kicsi és családias strandjára, ahol szuper, tiszta a víz, sehol egy éles kagyló, törmelék. Aztán ahogy a déli parton, úgy itt is sokáig lehet gyalogolni a langyos hullámok között, közben gyönyörködhetünk a Badacsony és a kúpos tanúhegyek fenséges látványában.
Pár nap Badacsony – kalandok a Káli-medencében
Néhány napot idén is eltöltöttünk badacsonytomaji főhadiszállásunkon, ahonnan aztán tovább utazgattunk a kiszemelt úti célok felé. Örömmel tapasztaltuk a Badacsonyba érve, hogy mennyi új, modern, helyes, friss és helyi alapanyagokkal dolgozó vendéglátóhely nyílott meg a „klasszikus” lángosos-kolbászos borozósor kínálatát színesítve.
Ott jártunkkor már megkezdődtek a borhetek, ezúttal a móló mellé települtek ki a helyi pincészetek, akiknek legfinomabb italait nagyjából 600 forint/decis áron lehet megkóstolni, a borokat Badacsony-pohárból (is) kínálták. Egy üvegpohár 700 forint, de a kóstolgatás végén vissza lehet váltani (a villányi, palkonyai borfesztiválokról is ismerhetjük ezt) – mi elvittük emléknek.
Egyik este Tomajon is sétáltunk egy nagyot, elzarándokoltunk a Badacsony egyik ékességéhez, a hegy lábánál magasodó, kéttornyú Szent Imre bazalttemplomhoz, mely fekete vulkanikus falaival komoran pillant le a városkára és a nagy vízre. Nem mellesleg ez a második bazaltkőből épült imaház egész Európában, ráadásul pécsi kapcsolódása is van: orgonája a pécsi Angster-gyárban készült a 20. század közepén – látni kell!
Fecskedal a Salföldi majornál
Másnap a Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik látványosságához, a Salföldi majorhoz indultunk, ami tomajtól csak negyedórányira van (még a poros földúton is, amit a GPS feldobott). Itt magyar háziállatfajtákat – mangalica, bivaly, szürke marha, kacsák-libák-csirkék, nyulak, kecskék, rackajuh –, magyar kutyaféléket (mudi, pumi, kuvasz, puli) tartanak, azt is megnézhetjük, hogyan. Van állatsimogató: a kecskék, bárányok, lovak és a szamarak is szemmel láthatóan szeretik a kezeket (és a csemegét), kis csacsit is „dajkáltunk”.
KERESSÉTEK A „HIBÁT”!
Egy lepkék életéről szóló fotókiállítást is berendeztek a majorban, közben a tájházak, istállók között röpködtek ide-oda a hangos, fiókáikat etető fecskék.
Van még fűszer- és gyógynövénykert itt, a bátrabbak lovagolhatnak is.
A program „fénypontja” a lovaskocsizás, ami közben megcsodálhatjuk a tájat, az apró, nagyjából 70 fő lakta Salföldet, mely többek között régi, fehérre meszelt parasztházairól, portáiról és díszes kéményeiről híres.
A falvacskában szinte megállt az idő, és mint megtudtuk, már építési engedélyt sem adnak ki új ház felhúzására. A kocsikázás egyik állomása volt az erdő mélyén megbújó több száz éves pálos rendi kolostorrom.
Szerintünk az egész program kihagyhatatlan, hatalmas élmény az állatbarátoknak és a gyerekeknek.
Ajándékba vihetünk haza szürkemarha- vagy bivalyszalámit, mi már mindkettőt kóstoltuk, nagyon finom!
Elvesztünk a Liliomkertben
Úgy tűnik, az északi parton egyre nagyobb az igény a helyi, termelői portékákra, és bizony nehéz is megállni a Káli-medence szívében, Káptalantótinál található, vasárnaponként működő Liliomkert ökopiac forgatagába csöppenve (hihetetlen milyen sokan voltak!), hogy ne torpanjon meg az ember minden illatozó standnál és vegyen valami finomságot vagy pici kézműves csecsebecsét.
Szörpök, sajtok, kovászos kenyerek, füstölt áruk, ruhák, gyógynövények, fűszerek, szebbnél szebb kerámiák, használati tárgyak – és még megannyi terméktől roskadoznak az asztalok.
Azt azért jó tudni, hogy nagyon könnyen lehet elkölteni itt sok-sok pénzt, bár erre talán szívesebben is áldoz az ember.
A piacon tett rövid látogatásunk után újra foglaltunk a tapolcai tavasbarlangba, szuper tárlatvezetést kapunk izgalmas vetítéssel egybekötve, mely az északi partot őrző tanúhegyek és a barlang keletkezését mutatja be. A „túrát” a csónakázással zártuk, valamint a kristálytiszta vizű Malom-tó körbesétálásával – és persze kacsaetetéssel.
Koronavírus, gasztronómia, benyomások
Koronavírus ide vagy oda, kicsit meglepő volt, hogy Keszthelyen (és Balatonmárián) az előző évekhez képest nem voltak olyan sokan, és alig hallottunk külföldi szót. Szállásadónk szerint a koronavírus miatt forgalmuk idén a harmadára csökkent, sokkal kevesebb turista tért vissza. Este szinte üres volt Keszthely belvárosa.
Bezzeg a Badacsonyban! Ott épp akkor kezdődtek a borhetek, hömpölygött a tömeg a Római úton, tele volt a kemping, itt is főként magyar családokkal. Közben kicsit szomorúan és döbbenten hallgattuk, hogy a pokrócokon a strandon, a kempingben, az éttermekben a családi ebéd közben, egyszóval elvileg PIHENÉS KÖZBEN milyen témák kerülnek elő: politika minden mennyiségben, koronavírus-oltás pro, de leginkább kontra.
És hogy mit lehet enni a Balatonnál?
Röviden az a válasz, hogy most már szinte mindent: a hagyományos strandételek – lángos, palacsinta, hot dog, hekk –, és a magyaros csárda-vonal – gulyás, halászlé, rántott mindenféle – mellett több helyen próbálhatunk ki már könnyebb, modernebb, izgalmasabb fogásokat, akár menüsorokat, melyek a térség sajátosságait az idényhez igazodva jelenítik meg szerencsére nem kilométeres étlapokon: halak, gombák, fűszernövények, helyi, termelői zöldségek-gyümölcsök, sajtok, és persze hozzá a borok.
Tipp: ha már a jó boroknál tartunk, érdemes Badacsonyban, a szőlészeti kutatóintézet vinotékájában megvenni kedvenc italunkat. A szakértők segítenek akár a választásban is, és néhány érdekességet is megtudhatunk a vulkanikus talajon nevelkedő szőlőkről, ha kérdezünk! Egyébként persze a vidék tele van jobbnál jobb pincészetekkel.
Visszatérve az olcsóbb, egyszerűbb (strand)kajákhoz, összességében a kempingben, illetve az út menti éttermekben is jó színvonalú, igényesen elkészített ételeket kaptunk, tehát sehol sem ettünk rosszat, kivéve a lángost. Igazán jó lángost ugyanis nem ettünk idén a parton – vagy lapos és kemény volt, vagy nyúlós-rágós –, sem 850, sem ezer forintért, de ez csak a mi tapasztalatunk, és mi is csak pár helyen fordultunk meg.
Kalandozásainkat jövőre is folytatjuk, hiszen annyi szépség vár még felfedezésre a környéken. Korábbi cikkeink a balatoni kirándulásokról itt, itt és itt olvashatók.
