Az otthoni munka, a távoktatás, a kijárási korlátozás új, eddig nem tapasztalt helyzetet teremtett a családok számára. Iskoláskorú gyerekeket nevelő szülőket kértünk meg arra, írják meg nekünk, hogyan élik meg a karanténos mindennapokat, mennyiben változott meg az életük.
Az iskoláskorú gyereket nevelő szülők eddig sem unatkoztak, de jelenleg számos szerepben kell megfelelniük egyszerre, egy időben.
- Menzát üzemeltetnek: sütnek, főznek naponta akár többször is.
- Tanítók, tanárok, napközis tanárok egy személyben.
- Ha a gyerekek sportolnak, és nem akarják, hogy ezekben a hetekben teljesen eltűnjenek a számítógép-telefon-játékkonzol Bermuda-háromszögben, testnevelőként vagy edzőként is dolgozniuk kell.
- Ja, és jó esetben van munkájuk is, amit még jobb esetben otthonról végezhetnek, de előfordul, hogy be is kell járniuk, ami az otthon lévő gyerekek miatt még nehezebb helyzetet eredményez.
TAMÁS a home office bevezetése előtt naponta Budapestre ingázott, felesége vendéglátós vállalkozása szünetel. Egy általános iskolás és egy bölcsődés korú gyermeket nevelnek. Tamás így írt családja mindennapjairól:
„Mi azt látjuk, hogy kevésbé pazarlunk. Sokkal tervezettebb a vásárlás, átbeszéljük 3-4 napra előre, mit eszünk és alig dobunk ki valamit. Korábban majdnem minden nap vásároltunk. A napirend is elég szoros, de a sulival szerencsénk van, két óra tanulással megvagyunk. Emellett még figyelnem kell arra, hogy az egyesületben futballozó fiam edzésben maradjon, dolgozom és a kislányommal is töltök időt. Kicsit összefolynak a napok, ugyanaz ismétlődik minden nap, pont mint az Idétlen időkig című filmben. Naponta kb. négy órával kevesebbet utazom, így a korábbinál több időm jut a családra. A napok jobban elnyúlnak, sokszor kettőig is fent vagyunk.
Erős összedolgozásra van szükség. Jobban felosztjuk a feladatokat egymás között és váltjuk a napokat. Például ha a feleségem altatja a kislányt, akkor enyém este a rendrakás.
A nagyszülőkben jobban kell tartani a lelket. Nem láthatják az unokákat, be vannak zárva a lakásaikba. A vásárlás mellett igyekszünk mindegyikükkel napi szinten kapcsolatot tartani és ápolni a lelküket.”
CSILLA bankban dolgozik, két hetet otthon tölt, kettőt a munkahelyén. Férjének szerencsére olyan profilú vállalkozása van, ami jelen körülmények között is működik. Két általános iskolás gyermekük van.
„Valahogy úgy érzem, ez lenne a normális, ahogy most élünk. Sulival és edzéssel pótolva. Nincs annyi rohanás, van idő mindenre és mindenkire. Kicsit átalakul az értékrend, a fontossági sorrend. Amikor a munkahelyemen vagyok, akkor nehéz, mert a gyerekek egyedül vannak otthon. Olyankor elmondom nekik az iskolai feladatokat, én is letöltöttem a Teams alkalmazást, amin tanulnak, délután átnézem, amit csináltak, és küldjük a tanároknak. Ha itthon vagyok, ez délelőtt megvan. A suli jó, a tanítók, tanárok türelmesek.
Az edzés, a csapattársakkal való találkozás, a meccsek mindkét gyereknek és nekünk, szülőknek is nagyon hiányoznak.
Naponta főzök, háztartást vezetek, de ez előtte is így volt, ebben sok változás nincs. Viszont megtanultam több napra bevásárolni. Ha elfogy mondjuk az olaj, csak benyúlok a szekrénybe. Előtte rohantam a boltba.
Most olyan régi ismerősök is megnéznek minket, hogy kint vagyunk-e az udvaron, mi van velünk, akikkel régebben maximum havi kapcsolattartás volt. A nagymamák megtanulták a FaceTime alkalmazást használni, hogy láthassák az unokákat. Naponta beszélünk velük, segítjük őket, ha kell.
Utáltam puszilkodni, de ha ennek vége, szeretni fogok.
Már nem félünk, mint az elején, megtanultunk együtt élni ezzel a helyzettel, és nagyon várjuk, hogy vége legyen.”
GÁBOR egy szolgáltatási szektorban érdekelt multinacionális cégnél dolgozik, jelenleg otthonról. Felesége szintén egy multinál, de az iparban, így hetente két napot bent kell lennie a munkahelyén. Három általános iskolás gyereket nevelnek.
„Ott kezdődik, hogy a feleségem előző este felkészül másnapra, hogy neki kevesebb legyen a munkája, illetve megnézi, hogy a tanárok milyen feladatokat küldtek. Ezeket eleinte felírta a gyerekeknek külön-külön. Mondjuk amióta van a Google Classroom, legalább ezeket nem kell kijegyzetelni.
A gyerekek később kelnek, mint egyébként, de a reggeli elpakolása után az étkezőasztalon kezdődik a HomeOffice és a HomeIskola is.
Egy óra se telik el, amíg elhangzik az első hangos szó, ezalatt én szintén a nappaliban, csak öt méterrel odébb tudom le a reggeli munkámat.
A fiamnak a Facebookot kell nézni, kijegyzetelni és kinyomtatni néha dolgokat, amit a feleségem csak az irodában tud, nincs otthon nyomtatónk. Kinek van? A családok 10 százalékának? Aztán amikor kész van a feladat, lefényképezi és átküldi Messengeren a tanároknak. Ez azért sok időt vesz el.
Az egyik lányomnak előhalásztunk egy 10 éves notebookot, amit hetente kell rendbe raknom, hogy ne legyen olyan lassú. A másik lányom is egy nyolcéves laptopot használ, nekem és a feleségemnek van saját céges laptopunk. Azért kíváncsi lennék, a családok hány százalékának van megfelelő minőségű, a távoktatásban jól használható eszköze. Hogy mennyi áramot fogyasztunk így pluszban, nem is tudom, a folytonos töltéssel és mellette a mobiltöltésekkel.
Nyilván több gáz fogy a főzésre és több villany. Erről jut eszembe, hogy a négy hét alatt a mosogatót már háromszor szedtem szét dugulás miatt és kétszer végigtoltam rajta a 10 méteres duguláselhárító drótot, a kádnál és a fürdőcsapnál egyszer-egyszer.
Többször megyünk egymás idegeire, szerintem ez természetes, mert többet vagyunk együtt. Ezen kívül hiányzik egy kis »énidő«, egyszerűen nem tudok elvonulni egy kicsit »hogy most hagyjatok magamra«.
Eddig 15 ezret fizettünk a menzára a három gyereknek. Ezzel kaptak tízórait és uzsonnát is, így itthon csak kis reggelire meg vacsira kellett költeni. A feleségem most majdnem minden nap főz, hogy legyen meleg étel. Szerintem így kétszer annyi pénz megy el élelmiszerre, mint korábban, persze ebben benne lehet az is, hogy mindennek felment az ára.
Fizetésemelés ebben a helyzetben nem lesz, feleségem cafeteriát se kap mostantól, de legalább van munkánk.”
Illusztrációs fotó: Pixabay.com
