Vannak családok, ahol a háziállat gyakorlatilag gyermekpótlékként van jelen. Elismerjük vagy sem, a közös ágyban alvó kutyus, vagy az egymást apának és anyának szólító gazdik emlékeztetnek egy valódi gyermek-szülő viszonyra. Mindezzel semmi gond nincs, a bonyodalmak akkor kezdődhetnek, ha új taggal bővül a család.
Az újszülött érkezése kutya vagy háziállat nélkül is éppen elég feladat elé állítja a szülőket, illetve átstrukturálja a családot. Ám ha a képben szerepel még egy korábban szinte gyermekként tartott négylábú, az nem várt bonyodalmakhoz is vezethet.
– Bármennyire is furcsán hangzik, egy régóta családtagként funkcionáló eb számára a kis jövevény kvázi testvéri féltékenységet szülhet – magyarázza Farkas Tamás, a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület elnöke.
Épp ezért célszerű már jó előre felkészülni erre az élethelyzetre. A legjobb, amit tehetünk – gyerek ide vagy oda -, hogy már a kezdetektől időt és energiát fordítunk a négylábú nevelésére, okítására. Magyarul megtanuljuk kontrollálni a kutyát, megértetjük vele, hogy ki a falkavezér. Amennyiben ezt nem tettük meg korábban, legalább akkor fordítsunk rá figyelmet, amikor kiderül, hogy a gyerkőc érkezőben van. Egy túl játékos, kajla kutya ártalmatlannak tűnhet, de ha hajlamos a felugrálásra, a póráz húzására vagy a nagy izgatottságra, az adott esetben veszélyes lehet a védtelen csecsemőre.
Az újszülött érkezésével valószínűleg megváltozik a háziállat általános napirendje is. Érdemes fokozatosan adagolni a helyzetet. Ha például úgy gondjuk, hogy az egyik hosszabb séta elmarad délután, akkor kezdjük el hozzászoktatni az ebet ezekhez a változásokhoz a gyerek megérkezése előtt!
Az újszülött és a kutya között tartsunk távolságot, ne engedjük túl közel őket egymáshoz, tudatosítsuk a kutyában, hogy hol kezdődik a pici személyes tere. Mindig legyen világos, hogy előbb a gyerek és csak utána a négylábú. A baba helye és szobája például legyen tabu a kisállat számára. A találkozáskor pedig mindig legyünk jelen. Bármennyire is ismerjük a kutyánkat, a baj bármikor megtörténhet.
– Akármennyire is bízunk kedvencünkben, azt tudomásul kell venni, hogy a kutyák számára a kisgyerek hangja nagyon sokszor hasonlít egy zsákmányállatéhoz. A sírása, gügyögése kiválthat az állatból zsákmányejtő magatartást – így Farkas Tamás.
Természetesen az sem megoldás, ha teljesen távol tartjuk őket egymástól, de bárminemű összeengedés csak akkor lehet biztonságos, ha kontrollálni tudjuk a kutyát, és egyértelmű, hogy ki a főnök.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a kutya továbbra is a család része, vele is foglalkozni kell, sétálni kell vinni, játszani kell vele is és ahogy a gyermek nő, úgy őt is be kell vonni a folyamatba, illetve meg kell tanítani neki az állattartással járó feladatokat és viselkedésformákat.
A higiéniával kapcsolatos aggályokról és kérdésekről ITT írtunk bővebben.
[note note_color=”#e7f797″]
További tippek
– A baba születésekor jó, ha az apa hazavisz a kórházból például egy kendőcskét, amit előzőleg a csöppséghez érintett. Ezt ruhadarabot megszaglászva az állat kaphat már némi információt az új jövevényről.
– Ha a csecsemőt etetjük, semmiképpen ne adjunk a kutyának falatkákat, szokja meg, hogy a baba etetése számára nem jár „haszonnal”. Így nem lesz féltékeny a kicsi ennivalójára. Viszont a már csúszó-mászó csemetének is tanítsuk meg, hogy a kutya tálát ne közelítse meg. [/note]
