Ha valaki hazudik, nem gondol rám,
Mondja az ember, de nem gondol rá,
Hogy ki ezt teszi talán csak fél attól,
Ha teljesen őszinte, mindent szétbarmol.
Tönkreteszi, mi élő, léleknek virágát,
Más tönkreteszi őt, szívének tisztását.
S hol a tisztás véget ér, erdő jő,
Mindent, amit érez elrejt ő.
De jön valaki, ránéz, azt mondja:
„Neked szól az összes dalom ma.”
És ékes szóval ígér boldogságot, szépet,
Mikor a dal véget ér, eltűnik a széllel.
Másnap megint várja, de nem jön el a dal
Elúszott a vízben, mint kívánsággal a hal.
S ekkor jön rá ismét, jobb neki az erdő,
Visszabújik oda, s többé elő sem jön.
Nem érez már semmit, nincsen több virága,
Mocskos ez a világ, erdő a tisztása.
De nincsen benne ősz, forró nyár vagy tavasz,
Hideg, rideg tél, amit találsz, ha maradsz.
Csery Klaudia – Pécsi Apáczai Csere János Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola, 10.A
