„Csillaghullás” lesz péntekről szombatra virradó éjjelen, amikor a legismertebb meteorraj, a Perseidák maximuma lesz, bár az égi látványosság megfigyelését megnehezíti a telehold.
„A Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek a 130 éves keringési idejű, 109P/Swift-Tuttle üstökösből származnak, amelyet szintén láttak az ókori Kínából Kr.e. 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla” – olvasható a Magyar Csillagászati Egyesület (http://www.mcse.hu) honlapján.
Az összefoglaló szerint a 8-11. században jegyezték fel rendszeresen a raj jelentkezését, később azonban csak szórványosan említik. A modern nyugati tudomány számára Adolphe Quételet (1796-1874) belga asztronómus fedezte fel újra a rajt 1835-ben. Az áramlat 1839-ben óránként 160 meteort adó maximumot produkált. A Szent Lőrinc könnyeinek is nevezett csillaghullás 1993-ban és 1994-ben 300-500 meteort adott óránként, ami a Swift-Tuttle legutóbbi, 1992-es napközelségének volt köszönhető. A szülőüstökös közelében ugyanis sűrűbb a porfelhő, mint attól távol. Azóta mérsékeltebb, de még így is nagyon látványos maximumok vannak, bár 2008-ban egy nappal a hivatalos maximum után egy nagyobb kitörés örvendeztette meg a kitartó észlelőket.
Az üstökös pályája mentén szétszórt por mára igen széles lepellé terebélyesedett, így már július második felében is láthatók Perseida-meteorok, bár ekkor még kis számban. A fényes meteorok aránya augusztus 8-a körül a legnagyobb, miközben a legtöbb meteor 12/13-án jelentkezik, amikor a porfelhő legsűrűbb részén halad át a Föld.
„Az idén sajnos nincs szerencsénk, ugyanis a Perseidák maximuma pontosan a telehold napjára esik, így a fényesen világító égi kísérőnk a meteorok nagy részét letörli majd az égről. Csak a fényesebb rajtagok lesznek láthatók, amelyekből szerencsére Perseidák idején elég sok van, így mindenképpen érdemes pár órát a szabad ég alatt tölteni, különösen a hajnali, esetünkben a szombat és esetleg a vasárnap hajnali órákban” – emeli ki az MCSE honlapja.
A meteorok a Perseus csillagkép irányából látszanak jönni, de nem onnan indulnak, így az égbolt bármely részén feltűnhetnek. A tapasztalatok szerint déli és északi irányba nézve láthatók a legszebb rajtagokat.
„A meteorok megfigyeléséhez nincs szükség távcsőre, sokkal inkább egy kényelmes, dönthető támlájú kerti ágyra, meg egy jó hálózsákra. De sose a zenitet, a fejünk feletti pontot bámuljuk, inkább valahova félúton a zenit és a horizont közé, úgy 45 fok magasra nézzünk. Mivel a fényes Hold délen világít, északi irányba forduljunk, ott láthatjuk a legtöbb perseidát. Így este jobb kéz felől, hajnalban pedig jobbra fentről érkeznek a Perseida-meteorok, a más irányból jövők másik rajhoz tartoznak” – olvasható az MCSE honlapján.
